Az Óceán és Én. A Grillparti. Rengeteg magyar volt, ez kb 15-20 embert takar, akiknek a nevét mind meg se sikerült jegyeznem és máris eltűntek. A grill úgy zajlott, hogy jó ausztrál szokás szerint mindenki maga hozza a kis megsütni való motyóját, amit aztán a parton direkt erre a célra kialakított fedeles bódék között felállílott automata által üzemeltett fórrólapon lehet megsütni, ami 20 centtel működik meglehetősen hosszú ideig (kb 3 brigádnyi kaja sült meg rajta). Épp csak elkészült a kaja meg megettük és már alig voltak, meglehet későn érkeztünk... nem tudom.
Akik maradtak, azok főként nem is magyarok voltak, hanem az egyik magyar lány társai a kooperatívos képzésről, egy ukrán nőszemély, egy német arc, és egy japán ürge, valamint a koordinátoruk, vagyis "international student placment manager", akit Natasha-nak hívnak egyébként ausztrál, de édesapja portugál, édesanyja görög és persze kivállóan beszél angolul, számomra is érthető kiejtéssel. Bronte beach-en léptem életemben először fizikai kapcsolatba az Ócánnal. Nem nagyon írható le az élmény, kicsit hátborzongató és nő nélkül is romantikus, egy biztos, hogy nagy benyomást tett rám, nem is gondoltam volna. A part egyébként meglehetősen furcsa, sok szirtes szikla között kis sávban van csak lapos homok és a partot többnyire FENYŐFÁK övezik, a pálmafákat csak elvétve beljebb lát az ember. Ezen az egyik magyar srác annyira ki van akadva, pedig már itt van egy ideje, hogy a parti alatt legalább hatszor emlegette fel, meg hogy ő akkor is olyan helyre fog költözni ahol pálmafa van a parton, micsoda dolog ez. Megemlítendő van egy "Palm beach" nevezetű hely is itt, de állítólag azt a cápák is szeretik.  ¶ 13:32