csütörtök, szeptember 28, 2006
G'day power walking skylarks, no worries
A cím nem utalás, csak az ausztrál angolt hivatott kicsit bemutatni. A good day-t elharapják és szinte minden napszakban így köszönnek az itteniek, vagy aki itteninek akar látszani :) A power walking itt nemzeti sport, ez gyakorlatilag intenzív gyaloglást jelent, ha lehet pulzuskontrollal. A Centennial parkban tömegével leledzenek az ágazat hódolói és körbe-körbe gyalogolnak a számukra elkerített sávban, amire fel van festve egy futó ember áthúzva, illetve egy bicikli áthúzva. Az biciklisek a parkban kialakított autóút mentén felfestett, de nem elkerített sávon az óramutató járásával megegyező irányban köröznek. Először nem értettem mi a pláne egy parkon belül körözni, de szombaton olyan 50-60 fős bolyt láttam elsuhanni magam mellet. Ennyi emberrel már megvan a szépsége, és ha a városon belül jobb levegőt és biztonságosabb körülményeket keres valaki az országúti tréninghez, akkor teljesen ésszerű választás. No worries, szinte minden olyan beszélgetés, ami segítség kéréssel kezdődött a segítséget nyújtó fél ezzel zárja le ... csak semmi aggodalom, mondhatjuk az itteni filozófia részének. Az itteni magyar követségnek viszont nem tudom mi a filozófiája, de biztos nem a sztahanovizmus, ügyfélfogadás ugyanis 10-13-ig tart hétfőtől péntekig.
A pandákat és koalákat még mindig nem sikerült meglátogatnom, közbejött egy defekt és egy szélhivar. A suliban kaptunk házifeladatot: "My carrier plans in 5 years time", akit érdekel elolvashatja. Annyira tetszett a feladat, hogy kicsit túllőttem a célon. A tárgy neve "Business communication". Az órarend igen egyszerű, minden nap ugyanazt a tárgyat tanuljuk 3 hónapig, aztán jön a következő tárgy, elég ésszerűen hangzik nemde ? A tárgyat 3 tanár oktatja a főbb fejezeteket más-más. A tanárok mindegyike kiválló előadó és kommunikátor, és színésznek is hibátlanok lennének. Olyan száraz részeket is érdekessé tudnak tenni, mint az "Occupational Healthcare and Security" - Munkahelyi egészségügyi és biztonsági rendszabályok. Sokszor állítják be a tananyag szemléletes elemeit mókás fényben közben szinészkedve, így az órák igen élvezetesek, sokat nevetünk. Mindemellett nem csak a mókáról szól a dolog, az órák végén és elején általában számonkérés van, ami viszont nem túl szigorú, lehet könyvet, jegyzetet használni, inkább csak saját magunknak visszajelzés, hogy mennyire értettük meg az anyagot, illetve hogy mennyire leszünk sikeresek a záróvizsgán.
Tony Scottról kiderült, hogy mai napig ausztrál tengerészeti tiszt és ott is oktat, illetve hogy valamikor hippi volt, ezeken kicsit meglepődtem. Tőle tanultam a skylark kifejezést, ami itteni értelmezésben elsősorban nem pacsirta, hanem olyasvalaki, aki ostoba dolgokat művel. A tanárok szerencsére nagy hangsúlyt fektetnek az angol tudásunk fejlődésére is. A diákok többsége nem ér be 9-re, Tonny ezt úgy reagálta le, hogy szomrú piktogrammokat rajzolt a táblára mint ez :( Néha mondjuk kicsit ovis a hangulat, pl Dr. Alan Ijadi szereti ha kórusban elmondunk néhány fontos kifejezést. Ezzel együtt szerintem igen hatékonyan adják át a dolgokat. Éppen üzleti levelezést tanulunk, itt nem létezik a behúzás, sem a jobbra zárás, minden ugyanabban az oszlopban halad végig a bal oldalon, a bekezdséket a behúzás helyett dupla újsor jelzi.
Lassan megjegyzem az osztálytársaim neveit. A bemutkozások közül a kedvencem így hangzott: "Hi I am Kathy, made in China" LOL. A legbarátságosabbak a kóreaiak. Hétfőn nem volt időm ebédet készíteni, csak egy sajtos sonkás péksüteményt vásároltam futtában. Szinte mindegyikük megkínált saját főtt ételéből. Így aztán most először ehettem mindenféle ázsiai kaját, amiknek a nevét persze nem tudtam megjegyezni. Ettem csípősre bepácolt tintahalat, meg tengei füvet (Seaweed), ez az utóbbi egy papír vékonyságú zöld lap, kissé sós tengeriherkentyű íze van és rizst göngyölítenek bele, egész jó, de a tintahal nekem túl rágós, meg az erőset se komázom annyira.
A pad és csapattársaim Han Kóreából és Jassee az indiai playboy és krikettplayer. Jassee szüleinek tehénfarmjuk van és tejet termelnek, ahogy kivettem elég sokat. Szerencsére csapatunk áttelepült egy hölgy brigádhoz, ők pedig a mögöttünk lévő padsor. Grace és Dzsini kóreából, és Maya Indonéziából. Ez a brigád Jassee-t leszámítva, és két másik kóreaival (Bomb és Danny) kiegészülve kávézni invitált, nem tudtam nemet mondani. Spórolásnak egy pofon. Mondjuk nem volt vészes 3,75$ forrócsoki egy plaza szerű helyen.
Igen jól éreztem magam, végre egy kis lazítás, nem csak a megoldandó problémák, meg bármennyire is jó a suli, mégiscsak egyfajta kötelesség. Sajnos Gini és Grace nehezen fejezi ki magát angolul és nekem a kiejtésüket is nehéz befogadni. Mivel a társaság nagyrésze kóreai volt, így néha kicsit kirekedtem a társaságból Mayaval együtt. Kedves olvasóközönségem biztos meglepődik majd egy kissé, de a lányok velem egyidősek :) Erről jut eszembe, hogy itt az általános iskolák nagy többségében kötelező az uniformis. Így meglehetősen sok pornófilmekból ismerős szerkóban rohangáló leány látható az utcákon, a gond csak az, hogy ők valóban max. 14 évések :)
Végezve a kávézóban átmentünk a Hyde parkba, majd az Anzac-ba és a St. Mary katedrálisba. Közben a társaság fele hazaszállingózott, így csak Gini, Grace, Han és én maradtunk. A népek vacsorázni akartak, bár engem várt itthon a kajám, a társaság miatt velük tartottam. Az előbbiek miatt nem rendeltem, no hát nem úsztam meg, hogy meg ne kínáljanak mind a hárman. A Shark hotelben bárjában voltunk, ami egyébként az iskola épületének egy másik szintje és otthoni mércével elég exklúzív önkiszolgáló étterem is egyben. A kaja rendelés úgy történt, hogy kaptak egy elektromos ketyerét, ami egy távirányítóhoz hasonlított, és az berregett meg villogott amikor kész volt a kaja és lehetett érte menni. Ezek után biliárdoztunk,
Gini lett a párom és jól kikaptunk, de egy visszavágóban beleadtam mindent és nyertünk, döntő nem volt :)
A kedves érdeklődőknek: nem írok minden nap, mert nem vagyok olyan típus, aki minden jelentéktelen dolgot lejegyez, inkább csak az édekes, vicces, jelentősebb dolgokat összegzem néha, meg aztán az sok idő is lenne. Minimum heti frissítésre viszont lehet számítani.
Aki szeretne email üzenetet kapni a frissítésekről dobjon nekem egy emailt. ¶ 20:55
A pandákat és koalákat még mindig nem sikerült meglátogatnom, közbejött egy defekt és egy szélhivar. A suliban kaptunk házifeladatot: "My carrier plans in 5 years time", akit érdekel elolvashatja. Annyira tetszett a feladat, hogy kicsit túllőttem a célon. A tárgy neve "Business communication". Az órarend igen egyszerű, minden nap ugyanazt a tárgyat tanuljuk 3 hónapig, aztán jön a következő tárgy, elég ésszerűen hangzik nemde ? A tárgyat 3 tanár oktatja a főbb fejezeteket más-más. A tanárok mindegyike kiválló előadó és kommunikátor, és színésznek is hibátlanok lennének. Olyan száraz részeket is érdekessé tudnak tenni, mint az "Occupational Healthcare and Security" - Munkahelyi egészségügyi és biztonsági rendszabályok. Sokszor állítják be a tananyag szemléletes elemeit mókás fényben közben szinészkedve, így az órák igen élvezetesek, sokat nevetünk. Mindemellett nem csak a mókáról szól a dolog, az órák végén és elején általában számonkérés van, ami viszont nem túl szigorú, lehet könyvet, jegyzetet használni, inkább csak saját magunknak visszajelzés, hogy mennyire értettük meg az anyagot, illetve hogy mennyire leszünk sikeresek a záróvizsgán.
Tony Scottról kiderült, hogy mai napig ausztrál tengerészeti tiszt és ott is oktat, illetve hogy valamikor hippi volt, ezeken kicsit meglepődtem. Tőle tanultam a skylark kifejezést, ami itteni értelmezésben elsősorban nem pacsirta, hanem olyasvalaki, aki ostoba dolgokat művel. A tanárok szerencsére nagy hangsúlyt fektetnek az angol tudásunk fejlődésére is. A diákok többsége nem ér be 9-re, Tonny ezt úgy reagálta le, hogy szomrú piktogrammokat rajzolt a táblára mint ez :( Néha mondjuk kicsit ovis a hangulat, pl Dr. Alan Ijadi szereti ha kórusban elmondunk néhány fontos kifejezést. Ezzel együtt szerintem igen hatékonyan adják át a dolgokat. Éppen üzleti levelezést tanulunk, itt nem létezik a behúzás, sem a jobbra zárás, minden ugyanabban az oszlopban halad végig a bal oldalon, a bekezdséket a behúzás helyett dupla újsor jelzi.
Lassan megjegyzem az osztálytársaim neveit. A bemutkozások közül a kedvencem így hangzott: "Hi I am Kathy, made in China" LOL. A legbarátságosabbak a kóreaiak. Hétfőn nem volt időm ebédet készíteni, csak egy sajtos sonkás péksüteményt vásároltam futtában. Szinte mindegyikük megkínált saját főtt ételéből. Így aztán most először ehettem mindenféle ázsiai kaját, amiknek a nevét persze nem tudtam megjegyezni. Ettem csípősre bepácolt tintahalat, meg tengei füvet (Seaweed), ez az utóbbi egy papír vékonyságú zöld lap, kissé sós tengeriherkentyű íze van és rizst göngyölítenek bele, egész jó, de a tintahal nekem túl rágós, meg az erőset se komázom annyira.
A pad és csapattársaim Han Kóreából és Jassee az indiai playboy és krikettplayer. Jassee szüleinek tehénfarmjuk van és tejet termelnek, ahogy kivettem elég sokat. Szerencsére csapatunk áttelepült egy hölgy brigádhoz, ők pedig a mögöttünk lévő padsor. Grace és Dzsini kóreából, és Maya Indonéziából. Ez a brigád Jassee-t leszámítva, és két másik kóreaival (Bomb és Danny) kiegészülve kávézni invitált, nem tudtam nemet mondani. Spórolásnak egy pofon. Mondjuk nem volt vészes 3,75$ forrócsoki egy plaza szerű helyen.
Igen jól éreztem magam, végre egy kis lazítás, nem csak a megoldandó problémák, meg bármennyire is jó a suli, mégiscsak egyfajta kötelesség. Sajnos Gini és Grace nehezen fejezi ki magát angolul és nekem a kiejtésüket is nehéz befogadni. Mivel a társaság nagyrésze kóreai volt, így néha kicsit kirekedtem a társaságból Mayaval együtt. Kedves olvasóközönségem biztos meglepődik majd egy kissé, de a lányok velem egyidősek :) Erről jut eszembe, hogy itt az általános iskolák nagy többségében kötelező az uniformis. Így meglehetősen sok pornófilmekból ismerős szerkóban rohangáló leány látható az utcákon, a gond csak az, hogy ők valóban max. 14 évések :)
Végezve a kávézóban átmentünk a Hyde parkba, majd az Anzac-ba és a St. Mary katedrálisba. Közben a társaság fele hazaszállingózott, így csak Gini, Grace, Han és én maradtunk. A népek vacsorázni akartak, bár engem várt itthon a kajám, a társaság miatt velük tartottam. Az előbbiek miatt nem rendeltem, no hát nem úsztam meg, hogy meg ne kínáljanak mind a hárman. A Shark hotelben bárjában voltunk, ami egyébként az iskola épületének egy másik szintje és otthoni mércével elég exklúzív önkiszolgáló étterem is egyben. A kaja rendelés úgy történt, hogy kaptak egy elektromos ketyerét, ami egy távirányítóhoz hasonlított, és az berregett meg villogott amikor kész volt a kaja és lehetett érte menni. Ezek után biliárdoztunk,
Gini lett a párom és jól kikaptunk, de egy visszavágóban beleadtam mindent és nyertünk, döntő nem volt :)
A kedves érdeklődőknek: nem írok minden nap, mert nem vagyok olyan típus, aki minden jelentéktelen dolgot lejegyez, inkább csak az édekes, vicces, jelentősebb dolgokat összegzem néha, meg aztán az sok idő is lenne. Minimum heti frissítésre viszont lehet számítani.
Aki szeretne email üzenetet kapni a frissítésekről dobjon nekem egy emailt. ¶ 20:55
