Paddington Gardens Péntekenként nincs suli, így egész délelőtt a netet böngésztem alkalmi munka után kutatva. Délután az emigrációs hivatalba mentem a 20 órás munkavállalási engedélyért amit csekély 60$-ért meg is adtak. Erről jut eszembe, hogy itt jellemző, hogy mindenki segítőkész csak fizess, pl ezt a 60$-t csak dombornyomott Interneten érvényes hitelkártyával lehet befizetni. Ha nincs kártyád, nem gond, a suli marketing osztálya örömmel segít és fizethetsz nekik készpénzben, extra 5$ fejében. Egyszóval attól nem kell félni, hogy nincs meg üzleti szemlélet. De ezzel semmi baj nincs, mert így mindenki aki csinál valamit és szolgáltat, az keres is, nem csak az ingyenélés, meg az ingyendolgozás megy. És azért tudják is, hogy hol a határ, tehát attól nem kell félni, hogyha az utcán segítséget kérsz valakitól, hogy merre van ez meg az az utca akkor 2$ lesz :) hanem a legnagyobb örömmel segítenek, mintha várnák az alkalmat. Én egy parkolóőrtől és egy motoros futártól kértem útbaigazítást ma és mindkettő olyan sebességgel vette elő a térképet és kezdte el keresgélni rajta az általam mondott utcát, mintha csak ez lenne a dolga. A másik igen pozitív élményem, hogy egy még ereje teljében lévő úr elejtett egy halom papírt, amik aztán szanaszét hullottak az utcakövön. Körülbelül hárman siettünk rögtön a segítségére összeszedegetni a dolgokat, Ő pedig szinte meghatódottan köszönte meg.

Hazafelé beugrottam a Centennial parkba Paddington kerületében, mert már többször elhaladtam ugyan mellette most tűnt alkalmasnak az idő. Fényképezőgépet most nem vittem, úgyhogy a képeket majd később pótolom. Muszáj közszemlére tennem a fekete hattyúkat meg a pelikánokat. Igen mókás volt, legalább fél órát néztem, ahogy kergetőznek és semmittesznek.
A park óriási és gyönyörű.  ¶ 16:01