Back to the future

Most nem írom le, hogy szombat keresztelő, vasárnap futár, hétfő teremrendezés, kedd lóverseny, csütörtök teremrendezés, szombat esküvő, hétfő teremrendezés, kedd oktatói találkozó. No mégis leírtam. Lényeg, hogy nem sok időm volt szabad foglalkozásokra, ellenben közel 600 dollárt tudtam félre tenni ezen a héten, ha ez minden héten így menne közel 400 ezer forintra jönne ki egy hónapra. Ebből már levontam a kiadásokat, lakbért, kaját, Internetet, mobiltelefont, utazást, adót.

(Igen ez az én fejem, semmi bajom. Az itteni sci-fi csatorna debütáló partiján voltam pincér az Australian Musemban és kifestettek. Katt a képre a totálhoz.)

Azt nem mondom, hogy ez így tökéletes, mivel szabadidő viszont nincs, hiszen a munka mellett heti 20 órát kell látogatnom az iskolát és ugyan még így is marad 10-20 óra szabadidő, de szétdarabolva az egész hétre és nem egyben, így szinte teljesen elvész. Alvás vagy egyszerűen eltűnik két tevékenység közti fél óra, óra.

Ennek a blognak nem célja, hogy untasson, így nem fogom ismételni magam. Az olyan dolgokról amiről már írtam nem fogok újra meg újra említést tenni. Például a munkáról és iskoláról valószínű kevesebbet fogok írni, inkább csak kiragadok majd dolgokat. Ezért aztán meglehet, hogy a további írások rövidebbek lesznek, de igyekszem majd olyan területekről említést tenni ami még kimaradt és érdekes. A mostani viszont azt hiszem elég terjedelmes lesz.

„Szerdán hívtak a Cégtől. Éppen a szokásos fedőtevékenységemet folytattam, így kis problémába ütközött abba, hogy megválaszoljam hívást, de végül feltűnés nélkül megoldottam. Az utasítás tiszta volt és világos. A kapcsolatom Cara lesz, az ATP 3-as dokkjában fog várni rám. Szombaton délután 5-re kell ott lennem. A jelszó : „Troys”. Ezért aztán szombat délelőtt különös kegyetlenséggel kimostam és kivasaltam az álcaruhám. Gond nélkül beszivárogtam az ellenséges területre. Cara gyors eligazítást tartott, majd megkezdtük a bevetés előkészítését. Időre végeztünk az előkészületekkel. Szerencsére egy nagyon tapasztalt és igen komoly fizikai felépítéssel megáldott társat kaptam magam mellé: Stavroszt. A küldetés éjfélig szólt, de hatékony csapat lévén hamarabb teljesítettük a feladatot. Közben sikerült észrevétlenül kémfelvételeket készítenem a színfalak mögött. Kapcsolatba kerültem Daviddel és számos titkos információra tettem szert. Majd ami a legfontosabb megszereztem a célobjektumot (két doboz oltári finom süteményt). Ennyi lett volna, ha nincs velem hű társam Sztavrosz, akinek köszönhetően nem feledkeztünk el a másodlagos célobjektumról (egy fél üveg vörösbor). Ezek után visszatértem búvóhelyemre és gondosan megöntöztem az ágyam a frissen beszerzett vörösborral, hogy távol tartsam a démonokat. Biztos ami biztos a maradékot a padlószőnyegre borítottam, nehogy valami kóbor lélek megzavarja álmom.”

"a kép csak illusztráció"

Vasárnap jutott egy kis időm és az Interneten frissen szervezett röplabda csapattal találkoztam. A 12 emberből csak 4-en tudtunk ott lenni az első alkalmon, így nem béreltünk termet, csak találkoztunk egy kocsmában. Rövid fél órás csevej után a közeli Viktória parkban ütöttünk egy párat a labdába is. Ez a Broadway-vel szemben van, de ezen út mentén nincs színház, csak bevásárló központ. Elég rég volt már, hogy játszottam, így egy tapasztaltabb kolléga Pável (cseh) segített az alap mozdulatokkal. Kate (ausztrália) és Joselito (fülöp szigetek) volt még ott velünk. A végén szerettem volna egy képet készíteni róluk, de Kate meglehetős ellenkezésébe ütköztem, így aztán nem erőltettem. A következő hétvégére telefonon sikerült termet foglalni, és tízen is összejöttünk. Legalább hat meccset játszottunk és legtöbbször az én csapatom nyert :) Nagyon élveztem, már szinte el is felejtettem milyen jó is ez a játék, majd 4 éve volt hogy utoljára játszottam.

A broadway itt csak bevásrlóközpont	A tudás hídja	Sydney University belső kert

Az első találkozó után még volt néhány órám a következő műszakig így rövid tűnődés után úgy döntöttem, hogy nem rohanok haza előtte, hanem körbenézek a parkban. Milyen jól tettem. Ahogy ott sétáltam megpillantottam egy épületet. Nézzük csak meg közelebből. Nini a Sydney egyetem. Mennyi turista. Szép nagy épület. Hát ott meg … valaki épp most sétál ki egyik kezében szaxofonnal, másik ban egy mobiltelefonnal talpig feketében. Nézzük csak meg közelebből. Hm, itt valakik zenélnek. Épp egy végzős zene konzervatórium hallgatókból álló csoport adott előadást a Glebe zenei fesztivál keretében, ráadásul ingyen. Jó helyen jó időben és teljesen véletlenül.

Nem is gondoltam volna, hogy mostanában élvezhetem a Sydney egyetem vendégszeretetét és nem dolgozói minőségben. Az előadás után teára, kávéra invitáltak a szervezők. Nem igazán tanúsítottam ellenállást.

A második röplabda vasárnap után is hasonló szerencsében volt részem. Habár az időzítés nem volt a legjobb, mivel csak az amatőr előadók versenyének utolsó előadóját sikerült elcsípnem. Mindenesetre különös, mivel ezúttal Marrickville-ből indultam Darling Harbour felé és közben haladtam át Glebe-n és el is felejtettem, hogy még tart a fesztivál. A prospektuson amit az előző héten kaptam csak a fizetős események voltak kiemelve, így nem nagyon jegyeztem be őket a naptáramba. Ezúttal nem az egyetemen, hanem az egyik jelentősebb utcán zajlott az esemény, ezért is különös, hogy ismét belebotlottam. A magyarban igen bizarrul hangzó King Farook névre hallgat. Kinyomoztam, hogy régebben még angolban sem túl szalonképes S.H.H.I.T.-nek nevezték őket és ez már az enyhített verzió. Ettől eltekintve kiváló minőségű zenét játszanak, amit borzalmas minőségben sikerült rögzítenem a mobiltelefonom videó opciójával, ezért aztán inkább nem használom fel, mintát inkább a weblapjukról vegyetek. Aki szeretné telefonjára ipodjára is transzportálni a muzsikákat, annak itt a flash playerből visszafejtett infó.

A zenei fesztivált utcai kirakodóvásár kísérte, amin a halott római katonától kezdve az eredeti francia palacsinintán és a hétvégi vibrátoron keresztül az űrtechnikai cuccokig mindent be lehetett szerezni, bizony akár Lenines képeslapot is a helyi kommunista párt tagjaitól egy naprakész mozgalmi hetilap kíséretében.

Az elmúlt több mint egy hétben két nagyobb rendezvényen is voltam. Az egyik egy görög keresztelő a másik egy ázsiai esküvő. A legnagyobb különbség számomra, hogy az utóbbin lényegesen finomabb volt a sütemény, így be is raktároztam belőle két dobozzal.

Mivel úgy éreztem az angol tudásom hagy némi kívánnivalót maga után feldobtam egy hirdetést, hogy magyart tanítanék. De mi köze a magyar tanításnak az én angol tudásomhoz ? Nos van egy olyan rovat az apróhirdetések között, hogy nyelv csere. Sydney elég nagy, így hamar lett is érdeklődő, aki angol anyanyelvű és magyarul szeretne tanulni. Jogosan ötlik fel a következő kérdés vajon miért szeretne magyarul tanulni egy ausztrál ? Az ok igen egyszerű, magyar férje van, és néha Magyarországra is ellátogatnak. Egyik munkatársam következő kérdése az volt, hogy hány éves és hogy néz ki, mert hogy ilyen nyelvleckékből lesz a … De nem lesz, mivel kora szerint Édesanyám lehetne. Mindenesetre tökéletes a nyelv szempontjából, mivel rendkívül artikuláltan nagyon szép angollal beszél és több ízben tanult is angol nyelvtant amellett, hogy anyanyelve.

Natashának talán egyszerűbb dolga van velem, olyan szempontból, hogy nem kell mindent elmagyaráznia. Viszont másik oldalról nézve nehezebb, mert esetleges rossz beidegzéseket kell kiigazítania. Nekem ilyenre nincs gondom, mivel csak egy két magyar szót tud ellenben szinte nulláról kell kezdenem. Nos hogyan tanítsak egy angol anyanyelvűt magyarul ? A kérdés nyitott várom a javaslatokat. Egy biztos sehogy sem lesz egyszerű. Egyes kimutatások szerint a magyar a második legnehezebb nyelv angol ajkúak számára. Egy idegen nyelv nehézsége mindig az anyanyelvtől függ. Ha az idegen nyelv rokon nyelv sokkal könnyebb az egyén számára. Nos az angol és a magyar nincsenek rokonságban. Habár egy magyarnak nem túl nehéz az angol, fordítva már ez nem igaz, a magyar sokkal de sokkal komplexebb nyelv mint az angol. Talán a legkeményebb dió a ragozás. Tudtátok hogy minden főnevünk harmincötféleképpen képezhető ? Nem is beszélve arról, hogy az angol szavak átlagos betűszáma 5, míg a magyar szavak átlagos hossza ennek duplája. Szinte elképzelhetetlenül hosszú szókígyókat alkothatunk, mint a teljesen értelmetlen: töredezettségmentesítőleníthetetlenségtelenítőtlenkedhetnétek. Megpróbáltam angolra lefordítani: „You can act to provide the impossibility to remove the missing of the defragmentor”.

Megkíséreltem előkaparni nyelvtan órák anyagait agyam rejtek zugaiból, talán ha a szabályok egyharmadát sikerült előidéznem. Az Interneten persze megtaláltam részletesen az anyagot és magam is elszörnyedtem, hogy mennyi mindenre kell figyelni, ha valaki nem készség szinten beszéli a nyelvet. Legfontosabb szabályunk a kivétel erősíti a szabályt alighanem az egyik legrémisztőbb. Úgyhogy azt hiszem legközelebb egyszerűbb témát veszek elő, talán szabályok nélkül csak néhány nagyon egyszerű mondatot. Nézegettem tematika és tanmenet után az Interneten, de nem nagyon találtam ingyenesen elérhető anyagokat, csak 1-2 fizetős könyvet.

Amellett, hogy a magyar igen nehéz nyelv, egy idősebb ember nehezebben is tanul már bármit, de nyelveket főként, úgyhogy azt hiszem igazi kihívásra akadtam.

Most egy olyan fejezet következik, amelyet már régóta fontolgatok, de eddig nem volt kellő idő és elég minta a birtokomban, hogy megvalósítsam. A téma pedig: betekintés a színfalak mögé egy vacsorán, állófogadáson. A leírás leginkább a céges rendezvényekre vonatkozik, de ide tartoznak a nagyobb privát események, mint esküvők, érettségi bankettek is. A példák és megállapítások persze teljes mértékben az ausztrál szokás és üzletmenetet tükrözik, de szerintem túlnyomó többségben igazak lehetnek a világ más tájain így Magyarországon is.

Állófogadáson mindig van bár és un. tálca szerviz. A pincéreket általában a bejáratra merőlegesen állítják két oszlopban sorfalat alkotva. Két opció szokott lenni, az egyik, hogy minden tálcán ugyanazok az innivalók vannak vegyesen, vagy minden pincér kap egy adott fajtát. Igazából ezt a funkciót egy asztal is megtenné az érkezéskor, bár egy nagyon tömött rendezvényen sok helyet foglalna. Mindenesetre ha sok értelme nincs is a rendezvény elit mivoltát próbálják ezzel demonstrálni. Általában jóval az első vendég érkezése előtt kiállítják ezeket az emberfalakat. Ez azt jelenti, hogy nem ritkán jó húsz percet, vagy rosszabb esetben akár háromnegyed órát is ácsoroghat ott a sor végén álló anélkül, hogy bárki is levenne bármit is a tálcájáról. A tálca mérete igen változó de nem ritka hogy 12 pohár is van rajta, ami hozzávetőleg 5-6 kilót nyomhat. Ez nem tűnik soknak, de ilyen hosszú ideig rezzenéstelenül tartani igen komoly próbatétel. Pont most hétvégén történt, hogy egy szerencsétlen éppenséggel magyar lány elfáradt és az egész tálca leborult. A másik komoly veszély ha a vendég túl hirtelen mozdulattal rántja le a poharat. A tálca mindig kiegyensúlyozva van megrakva, egy hirtelen rántás egy pillanat alatt felboríthatja ezt. Ezért aztán javaslom, hogy óvatosan lassan vegyétek le a poharakat a pincérek tálcájáról. Ha nem is vagy szomjas de jót akarsz tenni valakivel keress egy ellenkező nemű pincért akinek tele van a tálcája és nem pont a sor elején áll, biztosan hálás lesz. A legtöbb esetben van más is mint a tálcákon, de ezeket csak kérésre adják, úgyhogy ha nem találod a kedvenc italod menj a bárhoz és kérd, hátha Ha kényelmes vagy és nem sürgős egy pincért is megkérhetsz, hogy hozza el a bárból, de a rendezvény elején valószínűleg magad gyorsabban meg tudod oldani.

A vendégek túlnyomó részének megérkezése után a pincérek megbontják a sorfalat és körbe körbe járkálnak. Üres poharat nyugodtan tedd a legközelebbi asztalra, vagy bármely pincér tálcájára, amelyiken van hely, akkor is ha éppen tele poharak is vannak rajta, nem lesz belőle gond (ezt rendszeresen megkérdezik a vendégek). Ha külön pincér van hozzárendelve az üres poharak gyűjtésére akkor át fogja venni attól, aki a tele poharakat hordozza, amint találkoznak. A rendezvény elején biztos lehet benne az ember, hogy pezsgős pohárban pezsgő van és nem bor, hosszú egyenes pohárban alkoholmentes ital van és nem alkohol, boros pohárban bor van és nem alkoholmentes ital, ezeket rendszeresen fölöslegesen kérdőjelezik meg a vendégek.

Talpas, vagy öblös pohárban természetesen sör van, bár szerencsére ez túlontúl nyilvánvaló, ezt nem szokták kérdezni. A rendezvény vége felé előfordulhat, hogy elfogy bizonyos fajta tiszta pohár, ekkor már lehetnek az embernek kétségei, de nem jellemző. Ha nem akarod, hogy elvigyék a poharad ne rakd le sehova, még akkor se ha nem üres. Hosszabb-rövidebb ideig bárhova tett pohár előbb utóbb el fog tűnni. Ez a parti közben nem lehet gond, mivel bármikor kapsz másikat. Ha ilyesmi történik fölösleges miatta panaszkodni (sokan mégis teszik), csak ragadj meg egy másikat valamelyik tálcáról. A parti vége felé viszont gondoskodj róla, hogy soha ne maradjon felügyelet nélkül a poharad. Ha wc-re mész bízd egy másik vendégre, elég körülményes ugyanis az összes pincérrel tudatni, hogy te azt még iszod. Hogy biztos légy a dolgodban előre megtudakolhatod a következőket: mikor zár a bár, egyforma mennyiségben van-e minden féléből, vagy valamiből kevesebb van. Az utóbbi igen fontos lehet, ha ugyanazt szeretnéd inni egész este. Bár még ez sem biztosíték, hiszen egyenlő mennyiség esetén is előfordulhat, hogy valami túl népszerű. Olyan rendezvényen még nem voltam, ahol a sör alul lett volna méretezve, mindig a pezsgőből, vagy valamelyik fajta borból fogytunk ki leghamarabb. Nem kell szégyenlősnek lenni, ha előre fizetett partiról van szó a pincérek addig szolgálnak ki, amíg a készlet tart (sokan túlzott udvariassággal megkérdezik elvehetem ezt). Nem kell hálásnak lenni magáért az italért, hiszen fizetve van, de illik megköszönni a szolgálatot. Általában a bárnál a leggyorsabb a kiszolgálás, mivel ott a vendégnek meg van az a lehetősége, hogy akár az asztalról, akár éppen a pincér tálcájára kerülő italt is elveheti.

A buli közepén nem csak tálcás, hanem palackos emberek is rohangálnak körbe, mintha tudnák hova mennek. Ezek töltik utána az üresedő poharakat. Ezt itt top-up-nak hívják. Erről talán annyit érdemes megjegyezni, hogy a vendégek akik egyértelmű jelét adják annak, hogy még kérnek általában valami rossz beidegződés alapján az égbe emelve tartják a pincérek elé a poharaikat.

Ami az állófogadáson felszolgált ételt illeti. Általában legalább kétféle van, de nem ritka hogy két fordulóban akár négy félét is felszolgálnak. Nem ritka, hogy van főtt étel is, de nem kötelező jelleggel. Sosem szokták túl hamar felszolgálni az ételt, nehogy a hamar érkezők elkapkodják és a későbbiekben olyan kép maradjon, hogy nem is volt étel. A felszolgálás ideje általában kötött, ha kétségeid vannak, hogy lesz-e kaja, erre nyugodtan rákérdezhetsz és arra is, hogy mikor. Az hogy mennyire kiadós az étel az elég változó, függ a vendégektől és a készlettől, de nagyobb az esélye annak hogy az összes étel elfogy, mint annak, hogy az összes ital. Általában a tálca mellett, vagy alatt találsz a pincérek kezében szalvétát. Ha valamiféle saslikról van szó a hurkapálcát teheted üres poharakba, ha nincs egyszerűen valamelyik közeli asztalra egy szalvétára, vagy bármelyik pincér tálcájára.

A vendégek ugyan nem azért vannak a rendezvényen, hogy a pincérekre figyeljenek, mivel ennek fordítva kell lennie, mégis nagy tömegben figyelem illeti a pincéreket. Ez közös érdek. Nagy tömegben igen nehéz dolgozni és könnyebben előfordulhat, hogy valaki óvatlanul meglök valakit, aminek könnyen egy fehér ruhára került vörösbor folt lehet az eredménye. Ez akármilyen ügyes, és tapasztalat pincérrel megeshet. Nagy tömegben igen nehéz mozogni, így bármely pincér igen hálás ha ilyenkor utat nyitnak számára.

Egy szabályosan megterített vacsoraasztalra egy gombostűt is nehéz leejteni és az egy főre eső étkészlet határai elmosódnak. Az előétel evőeszközei kisebbek és a tányér két oldalán legszélen helyezkednek el, nem lehet elrontani. A következő nagyobbak a főételhez vannak és ha van desszert ahhoz a tányér felett keresztben van kanál és villa. A poharaid jobbról a kés felett vannak. Alul a hosszú egyenes vizes, felette bal oldalon a vörösboros nagy pohár, mellette egy kisebb fehérboros, de láttam már fehérboros pohárban vörösbort és fordítva. Volt hogy egy vendég kifejezetten kérte, hogy a fehérborosba töltsem neki a vöröset, habár tisztában volt a szabályokkal. Hogy miért jó a kétféle pohár azt nem tudom igazából én még csak a bonyodalom forrását láttam benne. Vagy lenne egy köztes méret, vagy a nagyobb. A bal oldalon van a kenyeres tányér, ez a főétel befejezéséig marad az asztalon. Az asztal közepén van egy kosárban zsemle és egy tányéron vaj.

Csomagban rendelt vacsorák szinte kivétel nélkül túl vannak méretezve. Ha netán szeretnél még egy előételt, vagy még egy desszertet, netalán még egy főételt, csak kérni kell. Ha a pincér nem is hajlandó rá kérd a felügyelőt, biztosan megoldható. Nagyobb rendezvényeken mindig van aki felügyeli a pincéreket, igazán nagy rendezvényeken kettő vagy akár három is. Általában minden 20 emberre dedikálnak egy pincért. Egy pincérnek így átlagosan két nagyobb asztala van. A vendég szemszögéből ez azt jelenti, hogy mindig ugyanaz szolgálja ki, így nem árt megjegyezni a nevét annak aki megkezdte a kiszolgálást (ez általában névtáblán az ingre, vagy mellényre van tűzve), ha eltűnne bármelyik másik pincérnek lehet szólni, hogy hozzon valamit és közben kerítse elő a másikat. A felügyelőnél is lehet reklamálni különösen silány kiszolgálás esetén ő biztosan tudja ki van hozzárendelve ahhoz az asztalhoz.

Az étkezés megkezdésénél az asztalra helyezett textil szalvétát ölbe kell helyezni (ezt sokan nem tudják és normál szalvétaként használják). Ha elég színvonalas a rendezvény a pincér jár körbe és háromszögbe hajtva helyezi el a vendégek ölébe. Az evőeszközöket itt az étel végeztével nem 3 órához, hanem 6-hoz zárják. Néha nem is zárják össze csak fordított v alakban hagyják, úgyhogy nem minidig teljesen egyértelmű, hogy befejezte-e a kedves vendég. Egy fontos dolog van ezzel kapcsolatban. Szabály szerint az asztal leszedésénél a pincér csak azután nyúlhat az evőeszközökhöz miután azt a tányérral együtt kézbe vette. Ezért aztán a vendég részéről ügyelni kell arra, hogy kiegyensúlyozva tegye le azokat, ha nem szeretné a nyakába visszakapni őket. Nagyon idétlenül lerakott evőeszközöket ugyanis igen problémás felvenni tányérastól.

Egyik legkézenfekvőbb mutatója a szolgáltatás színvonalának, hogy a kéréseid mennyi idő alatt teljesülnek, egy másik mérce, hogy mennyi fölösleges és használt evőeszköz és tányér van az asztalon túl hosszú ideig. Az este kezdetén bemutatkozik-e a pincér. A bor kitöltésénél a címke látható-e és a vendég felé néz-e. A poharak észrevétlenül megtelnek, vagy szólni kell ha kiürült. A személyzettel nem találkozol a wc-ben, mert külön helyiséget használnak. Sosem látod a pincéreket enni, inni (pedig esznek, isznak :). Ha valami kiborul, eltörik stb. egy rossz szó sem szalad ki önkéntelenül a szájukon. Nem látod a pincéreket telefonálni.

Itt az a szokás, hogy az ételeket a pincér nem a saját asztalára viszi, hanem a felszolgálók hada kígyóban halad végig az asztalokon a felügyelő irányításával, őt követve. Általában kétfélét raknak le egy-egy asztalra fele-fele arányban, minden második ugyanaz. A vendégek aztán úgy csereberélik ahogy akarják. A kihordásra is két verziót láttam már, az egyik a nagy hajótálcás. Ebben az esetben van 3-4 pincér dobál, azaz elveszi a többiek tálcájáról a tányérokat és az asztalra teszi. Egy ilyen tálcára 5 tányér fér. Igazából nem tetszik ez a módszer, mert ha a tálcások és a dobálók nem egyforma sebességgel dolgoznak igen komoly torlódás, vagy várakozás van.

A másik módszer, hogy mindenki hordja a konyhából a tányérokat és egyúttal le is rakja oda ahova a felügyelő mutat. Egy nagyon ügyes és tapasztalt pincér szintén 5 tányért tud elvinni egyszerre, bár ezt itt nem preferálják, már a 3-al is megelégednek, sőt néha a biztonság miatt nem is engedik hogy többet vigyen az ember, pedig 4-et még én is el tudok vinni és nem mondhatnám, hogy több éves múltam van a szakmában. Mindenesetre ez az utóbbi módszer szerintem sokkal jobban működik, főleg ha a felügyelő tényleg teszi a dolgát és rendesen irányít (sok helyen a felügyelő is beáll felszolgálni és emiatt torlódás vagy káosz alakul ki az irányítás nélkül maradt pincérek összhang nélkül dolgoznak tovább). A legjobban szervezett helyen még az is ki volt kötve, hogy mindig hat óránál kezdjük az asztalokra lerakni az ételt.

Általában mindkét opció hússal van, így a vegetáriánusok miatt van egy harmadik is, amit külön dedikált pincér kezel, így ők általában később kapják meg az ételt, főleg ha ez a helyszínen derül ki és nincs előre jelezve. Nos azt hiszem ez több mint elég információ ahhoz, hogy képet alkossatok mit és hogyan dolgozom mostanában és remélem érdekes és hasznos részleteket is találtatok a fentiekben.

Következő amiről szót szeretnék ejteni a közlekedés, leginkább autóval. Gyalog nem sok kihívást jelent a dolog, csak akkor kell ügyelni ha az úttesten átkel az ember, hogy merre nézzen. Biciklivel már kicsit fura a bal oldalon haladni, de szokható.

Talán ami talán a legszembetűnőbb volt az első utam során, hogy rengeteg körforgalom van. A körforgalmak sokkal kisebbek, igazából majdhogynem csak arra szolgálnak, hogy megváltoztassák az elsőbbségadás módját és kikényszerítsék a lassú áthaladást a kereszteződésen. Ellenben ilyen mód nem csak a körforgalomban haladónak van elsőbbsége, hanem a jobbról a körforgalomba behajtónak is. A körforgalom iránya természetesen ellentétes mint otthon, az óramutató járásával megegyezik. Ennek megfelelően a behajtáskor jobbra és nem balra kell indexelni.

Az első kanyarban bekapcsoltam az ablaktörlőt és ezt szinte minden kanyarban megismételtem, mivel az ablaktörlő és az index karja ellentétes oldalon helyezkedik el az otthon megszokotthoz képest. A következő meglepi az útjelzőtáblák eltérése. Habár közeli rokonságot mutatnak otthoni társaikkal szinte minden esetben van valami apró eltérés. Jellemzőbb, hogy valami angol felirattal van jelölve mint ábrával. Néhány fontosabb tábla szerencsére szinte azonos: stoptábla, elsőbbségadás és sebességkorlátozás. A besorolás rendjét jelző tábla talán a legborzalmasabb, mivel ez sem grafikus, hanem egy-egy rövid mondat, pl: „Left lane must turn left”.

Eredetileg ide egy táblázatot terveztem egyik oldalon a magyar másik oldalon az ausztrál megfelelővel, de ez túlon túl sok időnek tűnt végül, így feladtam a tervet. Igazából a magyar táblákat sem találtam meg egységes formában jó minőségben a neten. Akit érdekel annak itt van még több ozi tábla.

Hihetetlen de lassan meglesz az 1000 Sydney-ben levezetett kilométerem. Eközben egyszer már a rendőrséggel is volt dolgom. Munkatársam elmondása szerint Pots Pointban a leglustábbak a kék-fehér kockások. Ha ellenőrzés van tuti, hogy nem vonulnak messzebb mint pár száz méterre az örstől, úgyhogy ha nem akarod hogy elkapjanak csak kerüld el az örs egy kilóméteres körzetét.

Ez csak azért borzasztó problémás, mivel a bolt ahol dolgozom a helyi rendőrörstől mindössze pár száz méterre van. Egyik este láttam is hogy kihúzták a terelőket és sorban igazoltatnak. Visszatérve az egyik kiszállításból kérdem a kollégát miket kell ilyenkor felmutatni. Nos hihetetlen de a következő a gyakorlat: legyen bekötve a biztonsági öved, ne legyél ittas és legyen nálad jogosítvány elegendő ahhoz, hogy gond nélkül elengedjenek. Jogszerűen biztosítás nem kötelező az autóra, zöldkártya sincs, az hogy kié az autó, arról nem kell semmilyen igazolás nálad legyen, ja és ilyenek, hogy háromszög meg elsősegélycsomag, ne adj ég láthatósági mellény sem érdekel senkit. Igazából jobban aggódnak, hogy ittál-e, mint hogy loptad a kocsit. Talán az is mindegy ha
nem tied a jogosítvány, bár ha ez kiderül biztos nem fognak örömtüzet gyújtani.

rejtvény

rossz megfejtés ...

Na nálam a háromból csak egy dolog nem stimmelt, a boltban felejtettem a jogsimat. Kiszállításban odafelé meg is fogtak. Elmondom mi az ábra. Mondja a fiatal biztos, hogy ez bizony 100$ bírság, de hisz nekem, úgyhogy ezúttal elenged. Remek, igen ám, de visszafelé is át kellett haladnom a kordonon, vagyis pont előtte kellett volna elkanyarodnom. Indexelek is szépen, de azt hitték direkt sunyítok, pedig tényleg arra vitt az utam. Először csak egy gyalogos rendőr közelített zászlót lengetve, aztán megérkezett egy motoros rendőr is hátulról. Na szép, most magyarázkodhatok ismét. A sötét oldal már nem volt annyira hiszékeny. Mivel eleve gyanús voltam azt se vették be, hogy a másik oldalon már szerepeltem. Kiszállítottak az autóból és elvették a kulcsot. Hárman vettek körbe és kezdődött a szent beszéd. Akkor lett csak igazán meleg a pite mikor rájöttek, hogy dolgozom, mivel ebben az esetben professzionális vezetőnek számítok és szigorúbb szabályok vonatkoznak rám. Ahogy a százados fogalmazott példát kell mutassak a közlekedés többi résztvevője számára. Egyre inkább azt éreztem, hogy ez egy igen drága beszélgetés lesz és közben minden elhangzott mondat után töredelmes „Yes, Sir!”-t szajkóztam. Ezután fura mód kedvesen megkértek, hogy foglaljak helyet az autóban néhány további kérdéshez és a szondáztatáshoz. Ismét kiderült, hogy jó fiú vagyok. Körülbelül tízszer biztos elmondtam, hogy a jogosítványom mindössze 3 percnyire van, ekkor visszaadták a kulcsaimat és mondták, hogy rendben, vigyem vissza a jogosítvánnyal negyed órán belül. Mondani se kell úgy vittem nekik vissza a jogsit, mint a Floki a csontot. Megúsztam a büntit, de az a negyed óra nem volt túl kellemes még akkor sem ha az átlagos magyar rendfenntartó erők modorához képest sokkal finomabb bánásmódban volt részem.

Ha már közlekedés néhány érdekesség. Megoldások a túl nagy forgalomra és kevés helyre: párhuzamos utakat ellentétes irányban egyirányúsítják, a villamos az utak felett megy. Érdekes megoldás még a napelemes jelzőlámpa. A sebességmérésre mindig külön előjelző tábla figyelmeztet, ugyanígy a piros és buszsáv kamerákra, még a térképek is külön szimbólummal jelzik, így senki nem reklamálhat, hogy a sunyi disznók elkaptak.

A suliban minden hónapban, így ezúttal is befejeztünk egy tárgyat. Mivel a suli folyamatosan pörög, nincs tanév kezdete-vége, mindenki akkor kapcsolódik be amikor akar, lényeg, hogy épp kezdődjön valamilyen tárgy, azaz havonta egyszer. Tehát néhányan azok közül, akikkel én kezdtem azoknak már ez volt az utolsó tárgyuk, így azok most elhagytak minket és újak jöttek. Az eddigi kényelmes huszonegynéhányas létszám 42-re ugrott. Tudom, hogy ez egy kedves szám sokak számára, de én boldogabb voltam a kisebbel. Azért van előnye is a dolognak, kaptunk néhány tájföldi lányt (hú de sokszor eszembe jutott a Southpark -féle idézet :). Hátránya, hogy a kis zsánerem lepaktált egy újonc koreai Shongokuval. Na mindegy sok van még a nap alatt.

A tájföldi jányok ma akkora doboz nudlit hoztak, hogy én ekkorát még nem is láttam. Meginvitálták szintén újonc kelet-afrikai arcot ebédre. Miután szerencsétlen nem ette meg legalább az adag felét a remekmű készítője egyből szigorú hangnemben kezdte ismételni „Nem tetszik ? … Nem tetszik … Nem tetszik !” Áldozatunk elkezdett szabadkozni, hogy de nagyon finom, de sokat reggelizett. Erre még haragosabban és szigorú arckifejezéssel: „Szóval nem tetszik!” Már a műsör kezdetén is többen mosolyogtunk a jeleneten, de ekkor mindenkiből kitört a kacaj. Később megkóstoltam, tényleg elég fura íze volt édes és mogyorós főtt tészta.

Nagy mókamesterünk a tájföldi arc, Pad aki már kezdetektől velünk nyomja. Tanárunk külön kihangsúlyozta, hogy mindenki minden nap hozza a könyvét. Egyik nap kis kínai kolléga otthon felejtette és elkezdte a tájföldi könyvét sasolni, de csak diszkréten. A tanár kiszúrta a simlit és egy ejnybejnye után utasította őket, hogy üljenek közelebb, mert így nem látja rendesen a szöveget. Közelebb ültek, de a tanárnak nem volt elég, még közelebb mondta. Erre Pad teljesen közel húzta a kiscsákót székestől és átkarolta, majd hátrafordult és elkezdett bólogatni miközben másik kezével a könyvön húzta végig az ujját. A leírás talán nem adja vissza elég jól, de ez meglehetősen nevetséges volt, nem is maradt szem szárazon.

Másik. Pad kolléga teljes másnapossággal érkezik a hadszíntérre a nap közepén. Csapattársam hihető együttérzéssel kérdezi:
- Pad, mi történt … ?
Pad teljes komolysággal kezd bele a történetbe:
Oh ember, tudod az a vacak ébresztőóra elromlott.
A másik fél mit sem sejtve:
- Ah tényleg, legközelebb állíts be a mobilodon is ébresztőt.
-Á nem, mikor lefekszem csendesre teszem.
- Az mindegy az ébresztő csendes módban is megszólal …
Pad továbbra is teljes komolysággal
- Tényleg ?! Oh ember, bárcsak tudtam volna ezt előbb, na mindegy majd legközelebb

Magyarok mindenütt Sydneyben. Szinte nincs olyan nap, hogy ne botlanék egy magyarba. Az ügynökségen keresztüli munkák során sok magyar van aki mostanában (0-3 év) jött, de ez csak az egyik fele. A másik aki teljesen ausztrálnak néz ki, mivel az (állampolgár), de pár szó után kiderül, hogy legalább egyik szülője magyar, vagy a nagyszülők és a szülők, vagy a testvér még beszéli is a nyelvet. Tudom '56-ban sokan jöttek ide, nade ennyire … Ha nem magyar, akkor legalább járt Magyarországon. A pizza shop ahol dolgozom 5-ből négyen jártak Magyarországon egyikőjük 1 évet tanított angolt Budapesten, a másik nagyszülei magyarok. A röplabdacsapatban szintén magyar nagyszülőkkel rendelkező srác van. A háznak ahol lakom az ezermestere magyar szülők büszkesége és a testvére rendesen beszél is, ő csak 1-2 szót. Most írtam egy levelet a Glebe fesztivál rendezőinek, hogy kiderítsem a fent említett előadó nevét a válasz email alján : „Ps. I am Hungarian too…„

  ¶ 23:06