Australian Jockey Club	AJC Panorama Room	Pakistan at the Ashes

Talán az egyik legszínvonalasabb hely ahol pincérkedhettem az Australian Jockey Club Royal Randwick Racecourse. Ez csak azért van, mert a műszakomat, ami a Rosebay Golf Club-ba szólt törölték, node ami késik nem múlik. A Rosebay Golf Club-ról talán némi támpontot ad, hogy 50 000 dollár egy éves tagdíj és itt tartják az Australian opent. Déltől este hétig szolgáltam ki három tíz fős asztalt, ami ebben a szakmában pályafutásom maximuma. Ugyan svédasztalnak megfeleltethető büfé volt, így az étel felszolgálására nem sok gond volt, de az asztal leszedése rám hárult és ezen felül persze az ital. A belépőben benne volt az étel és három fajta sör, négy fajta bor és pezsgő korlátlanul. Ha viszont whiskey-t vagy akár csak olyan sört kívánt a kedves vendég ami nem volt a csomag ajánlatban azért fizetni kellett. A vendégek érkezésekor kaptam is egy American Express hitelkártyát, hogy mindent erre. A kártya tulajdonosa pedig világossá tette, hogy ha jól kezelem őket ők is jól kezelnek engem. Nem nagyon volt megállás majd 6 órán keresztül szinte megállás nélkül oda-vissza rohangáltam a tálcával a vendégek és a bár között, úgy hogy néha okosan túlrendeltem és a maradékot egy jéggel teli vödörben otthagytam nekik. A csomagban kínált alkoholokon felül majd 600 dollárt költöttek egyéb italokra én pedig 50 dollár borravalóval zártam a napot a 133 dollár fizetésen felül.

The Ashes. Az már tisztán látszik, hogy itt egész más sportok vannak a népszerűségi lista elején mint Európában. Lóverseny, golf és a krikett. Talán megbocsájtható, hogy magyar létemre annyit tudtam ezidáig a krikettről, hogy valami olyasmi mint a baseball. Ez itt most közel s távol az egyik legjelentősebb esemény. És borzalmasan hosszú. Ahhoz képest, hogy ha jól tudom szinte csak három csapat harca India, Anglia és Ausztrália. A játszmák több hétig tartanak. Hogy miért Ashes ? Ez egy jó kérdés. Tonny szerencsére felvilágosította az osztályt, hogy ez egy évszázados harc a királyi ország és ausztrália között és hosszú ideig az ausztrálok sorra vesztettek. Az első alkalommal mikor ausztrália hazai pályán verte meg az anyaországot a játékosok feleségei elégettek pár ütőt és a hamvakat átadták az ellenfél csapatnak, demonstrálva, hogy megtört a folyamatos fölény. Azóta nevezik ezt a viadalt a „hamvak”-nak. De igazából bármire ráhúzzák amelyik sportban párhuzamot látnak. Egyszer suliból hazaérvén látom, hogy angol lakótársaim mereven bámulják a képernyőt. Kicsit leültem és néztem én is pár ütést, közben nagyjából kifaggattam őket a szabályokat illetően. Igazából amúgy sem rajongok a sportok televízión való nyomon követéséért, leszámítva talán a foci VB döntőt és egy-egy GP, vagy kosárlabdát minden szökőévben, de krikett nos a krikett az egyik legunalmasabb volt számomra amit el tudok képzelni. Ez van. Pedig bevetnek mindent, hőkamerával rögzítik az eseményeket és a visszajátszásban ezzel ellenőrzik, hogy a labda eltalálta e a játékost, vagy az ütőt, hiszen ott hő keletkezik ami az ilyen felvételen fehéren világit. De a második harmadik alkalommal már ez sem volt túl érdekes. Azt hiszem ezt is inkább játszani kell, vagy legalábbis beleszületni, hogy rajongjon érte az ember.

Ha már sportok, akkor itt van még a bowling. Pizzafutárságom legkellemesebb időszaka, hogy részt vehettem a céges karácsonyi partira. Mondták, hogy bowlingozni megyünk. Huhú, juhéj azt szeretem. Odaérek a nevezett bowling clubba, de kicsit se hasonlított az otthoniakra. Az egy dolog hogy szabadtéri, nade nincsenek bábuk. Van helyette Jack a fehér golyó. Ezt dobják el először, aztán a többi golyóval ezt kell közelíteni, igazából engem a „petangra” emlékeztetett, bár a pétanque-ról sincs túl sok fogalmam, de azt hiszem, hogy abban is csak golyókkal játszanak. Mint kiderült amire én gondoltam ezen a néven az a „Ten pin bowling” névre hallgat ez pedig a „Lawn bowling”. Az is fura volt továbbá, hogy a golyók fura ívben és nem egyenese vonalban mozognak és a játékosok látszólag ennek teljes tudatában vannak. Lehullott a lepek amint én is játékba kerültem, hogy a golyók egyik fele súlyozva van ez meg is van jelölve, így tudni lehet hogy merre fog fordulni, hogy mikor és hogy az már tapasztalat kérdése. Összességében nem rossz játék, de sokkal vontatottabb mint a tízbábus társa, de talán nyugtatóbb ... ki tudja. Kár hogy kocsival mentem és csak a kezdés után majd három órával tudtam odaérni (előtte volt egy pincér műszakom), mivel a főnök számláján volt az ital és kaja is volt, pedig előtte ettem. Eddie kollégám (hamisítatlan aussie = így nevezik magukat az ausztrálok: OZ, ejtsd „ozi”) igencsak elkapta az ingyen sör fonalát.

A bowling végeztével átmentünk Bondi lefelkapottab kocsmájába a Beach roadra. Billiárdoztunk és Eddie már olyan szinten volt, hogy mindenkiből viccet próbált csinálni tekintet nélkül arra, hogy főnök, vagy cégtulajdonos. Bobby egyik lökése előtt például azt mondta, haver ha ezt kihagyod ezentúl amíg neked dolgozom úgy foglak hívni hogy a „wanna be Bobinator” és ha esetleg átmegyek másik céghez ahol megkérdik miért jöttem el, majd azt mondom, hogy tök jó voltam becenevek gyártásából, csak valahogy ezt az előző főnököm nem díjazta, pedig szerintem semmi gond nincs ezzel. Habár ezzel kicsit már túlfeszítette a húrt nem lett belőle semmi gond, mindenki elnézte neki a kissé már sértő vicceket is. A biliárd asztalról és tartozékokról meg kell jegyezni, hogy nem volt túlságosan karban tartva, nézzétek csak a golyókat.

valami mintha itt nem lenne rendjén

a tulaj Justin	a főnököm Bobby	munkatársam Eddie

Pizza shop még. BYO van az ablakon, ami annyit tesz, hogy „bring your own”. Mit is hozhatsz tehát magadnak. Leginkább nem kaját, viszont bármilyen alkoholt, mivel a pizza shop nem kérte meg az engedélyt, hogy alkoholt áruljon. Ez viszont nem ritkaság, sőt arányait tekintve igen kevés étteremben kaphatsz alkoholt az étel mellé. Inkább nem vállalják a kockázatot, ezzel ugyanis kihúzzák magukat a felelősség alól ha esetleg a túlzott alkohol fogyasztásból kifolyólag valami probléma (személyi sérülés, vagy anyagi kár) adódik. A hatóságoknak sem kell az engedély díját megfizetni. Így aztán a sör és pizza csak úgy valósulhat meg, ha saját otthonodba rendeled a pizzát, vagy viszed a sört. Node hol veszel sört. Gondolnád, hogy a legközelebbi boltban. Háhá nagy tévedés. Az élelmiszerboltban nincs egy csepp alkohol sem. A kocsmák, vagy nagy hipermarketek mellett mellett általában van úgynevezett „bottle shop” ahol viszont kizárólag csak alkoholos italok kaphatóak. Igen fura volt megszokni, hogy az ABC-ben nem kapok sört, no mindegy ahány ország annyi szokás tartja a mondás. A bolt zárásakor rendszeresen kidobunk néhány boros üveget, de egyiket se mi adtuk el. Vannak viszont olyan helyek, ahol eltekintve attól, hogy nem ott vetted az italt felszámolnak úgynevezett „corkage fee”-t az ott fogyasztásért, de ez ritkább. Ezt a rövidítést egyébként más esetben is alkalmazzák, például amikor az Internetet szerveztem voltak választható az előfizetés mellé választható modemek, illetve BYO opció.

Minden alkalommal ezt látom mikor pizza misszióra indulok

Bob egyik óráján az autokrata főnököt demonstrálta és viccesen magából teljesen kikelve ordítozta mutogatva, hogy:

• Do this – do that !

• Yes sir, No sir !

Egyébként sulival nem sok, kicsit el vannak maradva a tanulmányaink értékelésével. Három hónapból még csak az elsőnek van meg az összesített eredménye, az kilencvenkét százalék lett, tehát kiváló. Amúgy egy bő hete szünet van és még az is lesz vagy további 2-3 hétig. Munka se sok, úgyhogy van egy kis időm gondolkodni meg szervezni a továbbiakat. Nem unatkozom, le kell vizsgázzak angolból és az itteni autóvezetői jogosítványból ezekre van durván egy hónapom. Meg persze próbálom egyengetni a munkásságom a szakmai irányba, majd meglátjuk milyen sikerrel.

Akkora úr vagyok hogy megtehettem hogy enni és inni adtam a világ számos konzuljának és nagyobb ortodox vallási vezetőinek. A DIMA (bevándorlási hivatal) szokásos évzáró partiján. Kicsit korábbra rendeltek be, mivel a canapékat még össze kellett rakni. Gondolom most mindenki elképzelt egy jó kis bútorszerelést. Nos itt a canapé az otthoni „katoná”-nak felel meg, azaz hideg étel falatkák.

A séf gyorsan be is vetett a gyártásba, de legalább tanultam néhány egyszerű parti receptet, amit most megosztok veletek:

chips, mangó lekvár, curry csirke, joghurt öntet, friss koriander

sajtos keksz, sajtkrém, atlanti lazac, mustár, friss kapor levelek

száraz sós tészta alap, hagymás vajkrém, koktél paradicsom, friss bazsalikom

Ez volt az egyetlen hely ahova nem volt elég az egyenruhám a bejutáshoz. Még a tengerészethez is simán beengedtek minden kérdés nélkül és adták a nyakamba az ideiglenes belépőkártyát. De ha az operába vagy a lóversenyre akarok menni potyázni csak jól kell időzíteni és zakómellényben megjelenni.

Hó az ugyan nem esett így november decemberben, de a bozóttüzek rendeltetés szerűen megérkeztek. Ausztrália időjárása a második jégkorszak után lett olyan száraz, mint amilyen ma is. Ennek van már vagy negyvenezer éve. Azóta a bozóttűz az itteni időjárás és a tévéhíradó szerves része. Csendes téli napokon megszokott látvány, hogy a tűzoltók hosszúcsőrű olajoskannával járják az erdőt és gyújtogatnak. Tévében olyat is látni, hogy repülőgépről dobálják a gyújtótölteteket. A megújulás érdekében a bozótnak égnie kell.. Ez az erdészek szerint is helyes. Vannak olyan részek, amik idén égtek, aztán olyanok, amelyek tavaly, és így tovább. Baj abból lesz, ha valahol elhanyagolják az égetést és nagyon felgyülemlik a száraz anyag. Itt nincs téli hótakaró, amely elősegítené a korhadást. A lehullott lomb, elszáradt ág és az eukaliptusz évente levedlett kérge mind gyűlik lassan és csak egy szikrára vár.

Mostanában nem egyszer volt téma az ide került magyarok közt a mindennapok kultúrájának különbsége. Szinte bizonyos, hogy az állandó „Hogy vagy ?” néha sablonos és nem igazán takar valódi érdeklődést. Viszont még mindig sokkal jobb, hogy ez a sablon, mint a „Na mi a f... van ?”. Az is kicsit fura volt ma, 22 kilóméterre tartózkodási helyemtől sétálok az utcán és egy bringás pali odaszól "Merry christmass mate !" .

Ami még talán szemet szúrhat, hogy ahol fennakadás van a kiszolgálásban automatikusan alakulnak ki a libasorok és sehol nincs tülekedés. A busznál például nem ék alakban tömörülnek az emberek, hanem szépen egyesével sorban. A postán karácsony miatt akkora sor volt hogy el se fért kinyújtva, de az emberek szépen beálltak spirálba. Itt is vannak persze tahók, csak valahogy jobb az arány, meg persze a jólét nyugalmat is szül és úgy persze könnyebb türelmesnek lenni.

Egy kísérletben igencsak próbára tettem az ausztrál türelmet. Vegyünk egy egyirányú utcát. Hajtsunk bele kerékpárral a kijelölttel ellenkező irányban, ügyelve a szembejövő forgalomra. Vegyítsük az egészet egy kis merőleges gyalogos forgalommal amely a zebrán halad. Az egészhez adjunk egy csipetnyi véletlenszerűen a parkoló autók közül átszivárgó nem a kijelölt átkelőhelyen haladó gyalogost aki persze csak a kijelölt irány felől érkezőkre figyel. És bumm. A bringás észnél van és még korrigál, de egy horzsolás a lábon és egy egyensúlyából kibillentett aktatáska az eredmény. Nomeg persze egy roppant ijedt és felháborodott ausztrál gyalogos.

Gondolom sejthető, hogy ki volt a biciklivel. Megálltam a következő lámpánál és kisvártatva megérkezett a tesztalanyom is. Megragadta a kormányt és hevesen mondta a magáét, a legdurvább talán amit mondott, hogy „használd a józan eszed”. De nem szidta a rokonaimat sem különösképpen engem és még meg sem ütött, habár érezni lehetett a feszültséget a levegőben. Miután befejezte továbbállt, majd még annyi történt, hogy lámpánál mellettem várakozó másik gyalogos megkérdezte, hogy minden rendben van-e ? Merthogy ő is úgy látta, hogy jelentős eséllyel utaztam egy hatalmas pofonra. Ezen nem kicsit meglepődtem, hogy ilyen szinten szimpátiát érez velem egy gyakorlatilag idegen. Mondtam neki persze rendben, hiszen igaza volt amannak, tényleg nem túl átgondolt dolog volt ez a közlekedési eljárás. Úgyhogy a horzsolás mellett több tanulsággal is gazdagabb lettem. Egy biztos, ilyet soha többet ...

Az alkoholfogyasztásnak is más a kultúrája. Általában mindenki tudja a saját korlátját. Igen kevés alkalommal történt olyan, hogy meg kellett tagadni a vendégtől a további kiszolgálást, de minden gond nélkül megtesszük, megteszi akinek kell. Habár aki akar az úgy is a sárga földig részegedik otthon, vagy megtalálja a módját máshogy, de általában elég jól működnek a szabályok és mindenki meg tudja ütni és tartani azt a szintet amivel jól érzi magát de nem kerül komolyabb bajba … főleg másnap. Néha persze akad hátránya is, például a karácsonyi házibulin a haverom igencsak elázott és én hiába voltam józan ezek után nem engedtek be a városban egyetlen szórakozóhelyre sem, mivel vele voltam.

Idióta indiai pincér kollégám egy karácsonyi parti után pakolás közben

Karácsonyi parti karácsonyi partit követett, de csak kettőn voltam vendég minőségben a többit végig melóztuk, de azért a kollégáknak sem kell a szomszédba menni humorérzékért, úgyhogy nem volt veszélyes.

Nos elég visszafogottan de azért előfordult, hogy a bárpult másik oldalán is álltam. Általában mikor időm van, akkor pont az ismerőseim melóznak teljes erőbedobással. Nehéz összeegyeztetni. Az egyik nap is suli után a Shark hotelben két tájföldi lányra akadtam akik igen jó úton haladtak az illumináció felé és engem is megpróbáltak bevonni, de rá egy órára voltam hivatalos a múzeumba egy négy órás műszakra.

Maya Armaniban	Feczo Armaniban	és persze a tájföldi jányok

Egy másik alkalommal az osztálytársaimmal sikerült néhány italt eltölteni, közben Han szemüvegét próbálgattuk. Én adtam volna érte 10 dollárt, mert nagyon vicces, de mint kiderült ez egy ötszáz dolláros Armani szemüveg, na mindegy ilyen se volt még rajtam.

Az utóbbi időben elég sokszor osztottak be az olimpiai parkba. Ha már ott voltam körbejártam a Brickpit ring-et. Az egész 2000-es olimpiai park egyébként hatalmas. Tényleg olyan mint ahogy szokták is mondani olimpiai falu. Egy külön városrész, tele csarnokokkal. Látszik, hogy tervszerűen építették, bár ez Ausztráliában nem meglepő lásd Canberra. A vasútvonal is ki lett kanyarintva ide, amúgy nem esne útba.

Magyarok mindenütt Sydneyben. Még nincs vége a sornak. A múltkori írásom óta bővült a kör. Nem tudtam elkerülni hogy megismerjem „Pídzsét”, aki még '56-ban idetelepült szülők késői gyermeke. Magyarul csak épphogy tud, de azért azt tudja, hogy „Hol vannak a szép kislányok ?” Ha kell ha nem rajta van a láthatósági mellény (emeleten zárt helyiségben) és állandó védjegye a percenként ismételt „Come on mate … !” még a főnökök felé is. Néha mókás néha fárasztó, de amint megismertem tudtam hogy benne lesz a blogomban.

Az ügynökségnek rengetek magyar dolgozik, de ritkán osztanak be egyszerre többünket mint kettőt. Most viszont öten voltunk és mikor szünetbe leültünk enni, tényleg úgy éreztem magam mint az atomtudósok, itt vagyunk a világvégén, de a munkanyelv az magyar.

Madzsarok	személyzeti kaja	Come on mate PJ

Hajnal egy körül végeztünk aznap és már négy ember jelezte, hogy szeretne velem visszajönni a városba. Az egyik magyar srácot jó fej barátja otthagyta és rimánkodott hogy jöhessen a csomagtartóba. Mondtam hát jó, de ha megállítanak te fizetsz mindent. A brazilok közül az egyik kisebb termetű át is vállalta a csomagtartóban utazást. Igazából csak a belváros határáig akartam hozni őket, de páran erősködtek, hogy a városba inkább, mert már csak onnan lesz vonat. Le is kapcsoltak a rendőrök. Egy akkora rendőr teherautóval állítottak meg, hogy el tudtak volna csomagolni mind a hatunkat szerintem autóstól együtt. Tanultam az előző leckéből, így legalább minden papír rendben volt. Habár az igen viccesen kinéző leginkább horgásznaplóra emlékeztető nemzetközi jogosítványnak titulált szürke füzetecskét öt perc alatt sikerült csak megfejteniük a segítségemmel együtt. Muszáj leszek megszerezni az itteni jogsit, lévén hogy törvény is kötelez rá három hónap után. Lényeg, hogy benne voltunk a levesben enélkül is. Mondta az őrmester, hogy ez bizony nem tudja pontosan mennyi de fejenként több száz, szerinte olyan háromszáz dollár lesz. Ugyanis megbüntetik a sofőrt, meg a szabálytalanul utazót is. Felvették mindkettőnk adatait a hajszálaink számától a szemünk méretig mindent. Aztán szerencsére megkérdezte mivel foglalkozunk, elmondtuk, hogy mindannyian pincérek vagyunk. Nos akkor nem kereshettek valami sokat mondta, de egy percre se tűnt el a szigor az arcáról. Végül azt mondta, „Ha most csak figyelmeztetlek benneteket, megtanuljátok-e a leckét ?„. Én lelkesen helyeseltem, mire szerencsétlen brazil kolléga azt mondta hogy sajnos ő ezt nem érti, mármint az angolt. Na mondom magamban már megmutatta magát a a szerencse, de végül mégiscsak megvágnak csúnyán. De nem, elmagyarázta más szavakkal: „Ha nincs bírság, csináltok-e ilyet megint ?”. Szerencsére ekkor már fogta az adást a brazil persze közben ott pantomimoztam neki ezerrel. Na még egy lecke ilyet se soha többet. Az őrmester még azt is elmagyarázta, hogy nem csak azzal van baj, hogy szabályellenes, hanem a szabály azért van, mert ha hátulról belénk jönnek a pali halott, vagy rosszabb esetben egy életre nyomorék és ez az én felelősségem.

Ugyanezen a munkán történt, hogy a felügyelő akit mellesleg akkor láttam először meghívott mindannyiunkat a karácsonyi partijára. Mivel ez egy 6-700 fős parti volt, így legalább 30-an dolgoztunk ott köztük az egyik legszebb lány akit ideérkezésem óta láttam egyenesen Kolumbiából. Igen furcsállottam én ezt a dolgot. Hamarosan érthetővé vált a dolog, írja fel magát és a telefonszámot aki szeretne jönni egy papírra és majd sms-ben elküldi a címet. Persze én nem kaptam semmiféle sms-t. Node engem sem most szalasztottak a falvédőről. Leírtam egy lány telefonszámát a papírról és felhívtam, hogy mikor hol lesz a parti. Érdekes ő kapott sms-t. Sajnos az nap is dolgoztam, de még éjfélre odaértem. Nem volt rossz buli, de kicsit későn érkeztünk, meg az eső elmosta a kerti partit. Volt latin élőzene, de valahogy nem azokat a számokat játszották ami egy ilyen bulira illett volna. A zselé bírkózás persze nem volt rossz és egy szíriai lány akinek mint kiderült a férje a zenekarban játszott, úgyhogy pipppaa.

A pincér ügynökség is szervezett karácsonyi bulit, de ott ellentétben a másik munkahelyemmel mindent magunknak kellett fizetni, sőt a pia nagyjából a duplája volt a szokásos áraknak (7,50 egy sör), talán erről elég is ennyit, meg a kép.

Troys buli. Csabi, Krisztián meg egy ittas nőnemű

Még mindig szeretem az ausztrál rock zenét. A King of Farook után most új kedvenceim a profik közül a Jet és Eskimo Joe. Az utóbbitől ajánlam a friss album címadó dalát "Black fingernails, red wine". Akit komolyabban érdekel a téma jelentkezzen nálam.

Tényleg gyakrabban kellene írnom, sokkal nehezebb egy hónapra visszamenőleg összeírni a jelentősebb dolgokat.