Kemény az élet, Boldog új évet! Sok mindenre számítottam, de arra azért nem igazán, hogy egy általános iskolás osztálytársammal Horváth Zolival futok össze Sydneyben, akivel jó pár éve nem találkoztam. Ráadásul ugyanabban a kerületben lakunk mindössze két kilométerre egymástól, ami egy ekkora városban elhanyagolható távolság.

Hogy telt a szilveszter ? Zoli javaslatára a botanikus kertbe mentünk, ahol találkoznunk kellett volna néhány angol lánnyal. Nos ez nem jött össze, úgyhogy csak egy Zoli által az Interneten halászott román lány jutott társaságul, aki korához képest jól nézett ki, de nem volt a legcsillogóbb elme. A kertbe csak megadott számú embert engedtek be, hogy ne legyen elviselhetetlen a tömeg, így 6 órával a tűzijáték előtt már ott toporogtunk, mert a füves részeket ahova le lehetett ülni addigra már befoglalták. Kis nemzeti önérzettel túlfűtött ausztrálok a Sydneyben rendezett tűzijátékot tartják az egyik legszebbnek és legnagyszerűbbnek a kerek világon. Nos az én értékelésem szerint a „rendben volt” kategóriát kapta. Azt nem vitatom, hogy Ausztrálián belül a legkiemelkedőbb, mivel a többit nem láttam. Nem volt nagy ereszd el a hajam, de legalább nem került egy vagyonba. Néha a szilveszter csak egy drága nap.

A kezdet	aztán jött a sötétség mega fények	és persze a az elmaradhatatlan tömeg

Az egész karácsony és az új év első hete közti időszakban meglehetősen lusta voltam. Nem nagyon volt munka, így nem volt kedvem kimozdulni és költeni, inkább otthon ültem és filmet néztem meg játszottam leginkább a Space Rangers 2-vel.

Kicsi a világ, osztálytársak sok év után külhonban futnak össze	Panoráma Csabi bérleményéből	Munkahely innen kb 200m

Végre találtam a szakmában munkát, ahol úgy néz ki belefér, hogy csak két délelőtt tudok dolgozni és csak részmunkaidőben. Nem túl sokkal fizet többet mint az eddigi munkáim, ráadásul nem alkalmazott vagyok hanem szerződéses keretek között számlázok. Két dolog miatt azonban sokkal kedvezőbb, az első azt hiszem nyilvánvaló: szakmai gyakorlat, a másik pedig hogy fix, nem kell aggódni, hogy kapok-e műszakot vagy nem. A fix mennyiségű munkának van még egy következménye ami harmadik előnyként is felfogható: fix időbeosztás kevesebb „lyuk”-at jelent a napi programomban és tervezhető szabadidőt ami hihetetlen luxusnak hangzik az elmúlt néhány hónap kaotikus ide-oda rángatós ügynökségi munkáival szemben. Gyakorlatilag eddig tervezhetetlen volt, bármikor hívhattak akár hétvégére a nap bármely órájára reggel 8-tól hajnal 1-ig és nem egyszer volt, hogy a munka kezdete előtt mindössze néhány órával tudtam meg mikor és hova kell mennem.

Útban a Paddy's market felé, ahol vasárnap szinte minden zöldség és gyümölcs kilója 1 dollár	Ez speciel 4 dollárnyi érett mangó	Ez egy 100 dolláros bevásárlókocsi

Nagyjából ugyanaz a cég profilja, mint a legutóbbi otthoni munkahelyemnek: kisebb-nagyobb cégek informatikai problémáját oldjuk meg A-Z-ig. Van azért jó néhány különbség, első hogy mindössze hárman vagyunk és a kliensek száma ugyanannyi ha nem több és sokkal messzebb is vannak. Ez azt jelenti, hogy sokkal hatékonyabban kell dolgozni, ennek megfelelően sokkal nagyobb a szervezettség. Az idő tényező rendkívül fontos, így a szép, vagy szakmailag ügyes megoldások háttérbe szorulnak a gyors és favágó módszerekkel szemben ha az utóbbi gyorsabb vagy olcsóbb. Ha az ügyfél elvárása, vagy kényelme irracionálisan sok időt igényel egyszerűen nem teljesítjük, vagy olyan árat szabunk ami megérné, de azt általában úgy sem hajlandóak megfizetni. A másik hihetetlen dolog, hogy szinte minden dokumentálva van 7 évre visszamenőleg. Minden elvégzett munka egy adatbázisba kerül, így ha valaki más nyúl ahhoz a rendszerhez legközelebb rögtön látja, hogy mik történtek vele ezidáig. Ez olyankor is hasznos ha nem ugyanazon a rendszeren de egy ugyanolyan hiba jelentkezik, akkor mint egy tudásbázisban rá lehet keresni, hátha találkozott már a cég ilyennel és le van írva a megoldás. Itt nem megyek bele a technikai részletekbe, mivel az olvasóim egy része számára érdektelen, de lehet hogy indítok egy IT blog-ot is (bár most hogy ezt a januárban kezdett bejegyzést február végén folytatom úgy tűnik nem sok esély van rá az idő tényező miatt).

Oziföld legjobbja (a képre kattintva gagyisztikus mozgóképélményt kaphatsz)	partra vetett fehér bálna	"Sárika" egy kicsikét butácska	Csabi és a csodalámpa

A cég mint sejthető nagyon pici, mivel a főnökön/tulajon és rajtam kívül mindössze egy orosz egyetemi hallgató dolgozik még a cégben szintén részmunkaidőben. A tulaj svájci de már vagy tizenöt éve letelepedett itt. Az iroda a tulaj garázsában van ami hatalmas, majdnem az egész földszint két autónyi helyet leszámítva. A főnök egyébiránt zsidó és így az ügyfeleink nagy része is. Közel ötven éves és meglehetősen tapasztalt régebben Solaris-ozott és bankoknak dolgozott, meg még ki tudja mit. Az új dolgokkal is meglehetősen jól képben van, de néha talán túl mereven ragaszkodik a megszokott módszereihez. Egy biztos, sokat lehet tanulni tőle.

Közben mivel mindehhez itteni vállalkozóvá kellett válnom szabadúszóként is bontogatni kezdtem a szárnyaimat és egy másik cégnek is programozok, ami elvitte a nehezen kiharcolt hétvégi szabadidőmet.

A pincér pályafutásomnak ezért aztán lőttek, majd ha lesz egy szabad percem hullajtok néhány könnyet érte. A pizza futárságot meghagytam, mivel 6 után nem igazán tudok dolgozni IT-ben a pénz meg mindig jól jön. Már elég jól mennek az utcanevek fejből, az egyik leggyorsabb futárnak mondhatom magam, a kezdeti 7-8-hoz képest a rekordom 20 kiszállítás egy négy-öt órás műszak alatt, és így persze a borravaló is jobb. Mindamellett nagyon jó a társaság.

A suli újra elkezdődött, nem mondhatnám, hogy a vállalatok szerkezeti felépítése túl érdekfeszítő volt, de most még rosszabb van folyamatban: könyvelés. Most látom csak igazán, hogy helyesen döntöttem, amikor pár hete letettem arról a pár hónappal ezelőtt született elképzelésemről, hogy könyvelő leszek. Új magyar tanítványom igen lelkes és a nehézségekhez képest meglehetősen jól halad, de sajnos neki sincs sokkal több ideje mint nekem így a találkozásaink meglehetősen ritkára sikerednek.

Nedves utakon	Vadvirág a vadvirágok kertjében	A célterület

Ellátogattam a Ku-ring-gai nemzeti parkba bringával. A hónap két esős napjából kifogtam az egyiket, így nem sokat maradtam. Majd igyekszem több kalandot szervezni ha szabadok lesznek végre a hétvégéim. Ami nem valószínű, mivel angol vizsga, itteni jogsi megszerzése van tervben és rengeteg papírmunka.

Viki a csokinyúl	Stefani hercegnő	finn Piwie

Közben lecserélődött a fél ház állománya. Érkezett két-három igen szemrevaló teremtés is. Ismét csak Brit szigetlakók. Még mindig alig veszek ki egy-két szót ha egymással „normál” tempóban beszélnek, szörnyű ez az autentikus akcentus. Sajnos ahhoz hogy jöjjenek egyeseknek mennie kell. Két holland és egy nagyon barátságos angol arc távozott nemrég, most egy hónapig autókáznak végig a keleti parton kb. 2500 kilométert bulizva, városokat nézve … az igazat megvallva kicsit irigykedem is.

Lora és Tim	Félig népes terasz buli a tetőnkön, múltkor negyvenen is megvoltunk	A holland skacok és Tim búcsúzik

Nagyon örültem Orsi és Kreko levelének, amelyben aggodalmukat fejezték ki, hogy élek-e még, mivel a blog nem frissült máshonnan meg nincs rólam hír … Nos jelentem élek, csak éppen a saját jövőm rabszolgája vagyok és bármennyire is szeretnék belezsúfolni az időbe minél több mindent a funkcionális dolgok mellett egyre inkább csak két dolog marad: suli, meló.

Ez van ha a séf unatkozik	Orosz jobbkormányos	Én csináltam magamnak

Az a terv, hogy július közepén el tudjam kezdeni itt egy Master of IT képzést, ami egyetemi szintre emeli a diplomámat és tágabbra nyitja a Commonwealth országok kapuit . A döntés, hogy hol és pontosan mit még nem sziklaszilárd. A Sydney uni képzése igen kecsegtető ugyanakkor egy vagyonba kerül (egy év 24 ezer dollár) úgyhogy addig hosszú és rögös még az út, ha egyáltalán oda visz.

Egyik legrandább dolog az egészben, hogy az új felállás szerint ahelyett, hogy augusztusban egy hónap szünetem lenne és esetleg hazautaznék egyszerre két suli követelményeit is teljesítenem kell, mivel a mostani és az addig elkezdődő képzés pár hétig átfedi egymást. Már vannak ötleteim hogy hogyan oldom meg, de egyenlőre a március 23-án esedékes angol vizsga foglalkoztat leginkább mivel az dönti el, hogy mehetek-e tovább, vagy nem. Utána április 30-ig kell beadni a papírokat, majdan május – június környékén lesz eredmény és július közepén kezdődhetnek az újabb megpróbáltatások … bár már ott tartanék.

Úgyhogy a dolog elég merész, egyensúlyozok a keress elég pénzt a tandíjra és megélhetésre, de tanulj eleget hogy tovább tanulhass feltételrendszerben. Egyenlőre kicsit az első felé billent a mérleg, most muszáj leszek leépíteni amit csak lehet, ez pedig a pizza futárság lesz. A mostani sulim sem könnyít ezen a helyzeten amíg eddig szinte zéró tanórán kívüli erőfeszítéssel jó eredményt lehetett elérni és még órák alatt is lehetett blogot írni, most nagyot fordult a kocka. A könyvelés egyáltalán nem olyan tárgy ahol sokat ki lehet hagyni, mert hamar el lehet veszteni a fonalat és dolgozatban sem lehet „rizsázni” mint a többi tárgynál, sőt még órán kívül is készülni kell rá. Még két hét van a következő tárgyig, remélem az lazább lesz, hogy közben tudjak komolyabban készülni az angol vizsgámra.

  ¶ 17:49