kedd, május 08, 2007
"Itt van az ősz itt van újra ...
.. S szép, mint mindig, énnekem." Mi is történt velem az elmúlt 3-4 hónapban … ? Például levizsgáztam ausztrál KRESZ-ből. No ez azért nem volt ilyen egyszerű mint leírni. Ez az ügy egészen szeptemberi érkezésemig nyúlik vissza, amikor is észleltem, hogy a magyar jogosítványomat bizony elvesztettem. Ezzel egy csapásra bele is kerültem a bürokrácia randa útvesztőjébe. A magyar rendszerben ugyanis külföldről nem lehetséges egy ilyen dokumentum pótlása. Minden mást: útlevelet, … akár születési anyakönyvi kivonatot is meg lehet oldani, de jogosítványt azt nem. Csak személyesen! - hajtogatták az otthoni önkormányzati iroda munkatársai. Még a szüleim sem vehetik át, akkor sem ha meghatalmazást is írok nekik … Az itteni nagykövetségen sem tudtak használható ötlettel szolgálni (Azt mondták szerezzem meg az ausztrál jogosítványt, csakhogy ahhoz is kell a magyar, mert egyébként az itteni lépcsős rendszerben kapnám meg a jogosítványt, ami azt jelenti hogy az első pár évben rengeteg korlátozás vonatkozna rám, míg így rögtön teljes értékű jogosítványt kaphatok, mivel már birtoklok egy jogosítványt legalább két éve …), magamnak kellett hát kijárni a kálváriát. Az egyetlen amit sikerült kisajtolni az otthoni hatóságokból egy oldalnyi szöveg volt amelyen minden rajta van ami kell, csak nem elég egyértelműen az itteniek számára.
Ez egy érdekes nyelvi és kulturális különbséget vet fel, ami számomra ugyan inkább volt fájdalmas mint érdekes. A papíron a következők szerepelnek „a vizsga időpontja: 2001 ...”, „kibocsájtás időpontja: 2006 ...” amit mi úgy értelmezünk ugye, hogy 5 éve van jogosítványom és mivel lejárt, vagy elveszett tavaly újat kaptam. Az ausztrál értelmezés szerint: az első próbálkozásom hogy megszerezzem a jogosítványt 2001-ben volt és 2006-ban kaptam meg, tehát alig egy éve van jogosítványom. Na ezzel tehát nem jutottam egyről a kettőre. Ismét telefonáltam hát a nagykövetségre és kértem hogy tisztázzák számomra ezt a „kis” 4 évnyi félreértést. Mivel telefonon egyeztettem így csak közel egy órácskát kellett várni, mindamellett hogy előttem senki nem volt a sorban. Leperkáltam még a dokumentumért 60 dodót, aminek fejében extra szolgáltatásként személyesen is találkozhattam az ausztrál főkonzul Úrral. Megmutatta a dokumentumot, amin minden rajta volt, csak az nem amiért az egészet kértem. Ismét előadtam a problémámat és másodikra már sikerült olyan dokumentum kreálni, amit még az itteni hatóságok is elfogadtak. Ilyen igazolás hiányában ugyanis nem csak a jogosítvány kibocsájtását tartják vissza, de nem engednek vizsgázni sem.
A vizsgáról … A hatáság weblapjáról PDF formátumban letölthető egy kézikönyv és egy feladatsor, amely az összes vizsgán lehetséges kérdést és mindegyikre négy választ tartalmazz, megjelölve a helyeset is. Mivel a feladatsor maga is közel 100 oldal, így én a feladatsor betanulását választottam, ami hibátlan eredményt hozott. A weblapon van egy teszt vizsga, ami teljesen azonos az éles vizsgával és annyiszor tölti ki az ember amennyiszer csak kívánja. A vizsga napján így semmilyen meglepetés sem ért hát. Leültem a gép elé és tíz perc összekattintgattam egy hibátlan tesztet. Ha kíváncsi vagy te milyen eredményt érnél el te is kitöltheted.
A gyakorlati vizsgát egyenlőre hasonló bürokratikus problémák miatt nem sikerült véghez vinni. A hivatalos weblapon foglaltam időpontot ahogy illik hitelkártyával ki is fizettem on-line. A visszaigazolás e-mailben érkezett és legalább hatszor elolvastam a feltételeket amelyek ha nem teljesülnek elvész a vizsgadíj és nem engednek vizsgázni. A szabály szerint negyed órával a vizsga időpontja előtt kell megjelenni. Meg is jelentem egy rakomány dokumentummal. Miután 20 percet vártam a hivatalnok megkérdezte, hogy hol a lakcím igazolás. (Rengeteg egyértelmű dolog volt a követelmény listán pl.: ne légy alkoholos befolyásoltság alatt, az autón működjenek az irányjelzők, féklámpák, etc. legyen nálad személyazonossági igazolvány és az eddigi tesztek eredményei, de az nem volt rajta, hogy lakcím igazolás is kell). Mondtam, hogy az nincs, de itt a nyelvvizsgám eredménye borítékban ami a címemre érkezett, valamint a magyar konzulátus által a jogosítványom alapján kiállított igazolás is tartalmazza a címem. No hát az nem jó mert nincs a listán, és egyébként is tudhatnám hogy mi van a listán, mert az elméleti tesztnél ugyanezt kérik. A vizsgabiztos egy határozott mozdulattal kivette a papírjaim közül az elméleti vizsga jelentkezési lapját és rámutatott a kérdéses listára: közmű számla kell, betegbiztosítási kártya, diákigazolvány, vagy beiskolázási igazolás. A konzuli igazolás tehát nem elég jó, éljen a bürokrácia. Ami a legdühítőbb volt az egészben, hogy ezek nem a barátságos fajtából való ausztrálok voltak, mivel az empátia legkisebb jelét sem mutatva lazán közölték, hogy foglaljak új időpontot. Ezen a ponton buktam el 42 dollárt és három órát, amiből 2-t suliból lógtam, a másik óra miatt pedig nem tudtam délután dolgozni menni mert három órára a főnök nem tartja érdemesnek, ezzel újabb 80 dollárt buktam. Végső elkeseredésemben berohantam a vonalas telefontárság irodájába hátha tudnak ilyen igazolást adni, de azt mondták, hogy nincsenek kapcsolatban a számlázási osztállyal, úgyhogy próbálkozzak a bankomnál. Milyen bankok vannak a közelben ? Négy nagyobb bank van Sydneyben: Westpac, Commonwealth, St. George, és ANZ. Persze nekem az első kettőnél van számlám vezetve, míg irodája csak az utóbbi kettőnek volt ott. Miután a vizsga fél órás és addigra már majd háromnegyed órája próbálkoztam menteni a menthetetlent feladtam.
Tényleg nagyon feldühítettek, nem lehet vizsgázni sem lakcím igazolás nélkül. Miért ne lehetne levizsgázni beírják a gépbe az eredményt aztán majd viszem azt az igazolást utólag. De nem nekik azonnal el kell készíteni magát a kártyát is ott a helyszínen. Hát akkor jól van akkor ...
Mondjuk hogy miért ilyen szigorúak az erre vonatkozó szabályok az talán megmagyarázza, hogy itt olyan dokumentum mint személyi igazolvány nem létezik. A jogosítvány az egyetlen ami erre szolgál, vagy az útlevél, de azt sem kötelező kiváltani. Általában minden nagykorúnak van jogosítványa, akinek meg nincs és nem is szeretne az igényelhet (tehát nem kötelező) úgynevezett 18+ kártyát, vagy újabban úgynevezett photo card-ot. Gyalogosok igazoltatása itt nem gyakorlat. A 18+ kártya is leginkább arra kell, hogy alkoholt mérő helyekre bejuttassa az illetőt, mert ott viszont szigorúan ellenőrzik. Törvény szerint tehát gyalogosan nem vagy köteles magadnál hordani semmilyen személyazonosság igazolására szolgáló okmányt. Ezt mikor ausztrál kollégám mesélte kicsit azért meglepődtem.
Azt még nem írhatom, hogy lecseréltem az asszonyt egy fiatalabbra, de az autóval ez történt. Minden ugyanaz eltekintve a korától a színétől és a futott kilométerek számától és nem utolsó sorban kevesebbet fogyaszt. A régiből nem a legjobb feltételek mellett szálltam ki, de hosszabb távon remélem megtérül a döntés.
Február elején egy tíz hetes projekt vette kezdetét, mely célja egy olyan rendszer megvalósítása volt, amely a klasszikus zöld telefonszám funkcióját valósítja meg az Interneten. Mivel a megbízó cég nem telefon szolgáltató, így a szolgáltatás alapja, hogy a két felet úgy kapcsoljuk össze hogy két hívást kezdeményezünk, egyet az ügyfél, egyet pedig a cég felé, majd mikor mindkét vonal él összekötjük. Mindkét hívást az adott cég fizeti és mivel Internet-en keresztül mennek a hívások, még így is olcsóbb a két VOIP hívás, mint egy hagyományos. Ezen felül a hívást kezdeményező ügyfél az adott cég weblapjáról és nem saját telefonkészülékéről indíthatja a hívást, így kicsit közelebb hozza a weblaphoz a telefonhívást. Az ötlet nem új, „click to call” rendszereknek hívják ezeket, de a piac még felfutóban van, de a máris komoly verseny van és olyan nagy nevek is beszálltak, mint Google ...
Technikailag sokkal szebb, jobb és költséghatékonyabb rendszert is meg lehetne valósítani, amely egyetlen Interneten keresztüli hívással rögtön az adott cégtől az ügyfél telefonkészülékéig fut (Láttam már olyan megoldást is, ahol a cég weblapjába rögtön egy VOIP telefon klienst foglal magába.), de ez esetben az adott cég telekommunikációs rendszerében változások és esetleges beruházások szükségesek. Az emberek többsége pedig mint tudjuk nem szeretik a változásokat, alapjában véve konzervatívok és a szokás hatalma, az ismert dolgok használatának kényelme vezérli őket.. Így hát piacképes a hátulról mellbevágós módszer.
Ezt a projektet saját szakállamra vállaltam be a meglévő rendszeres állásom mellett. Jómagam koordináltam az egészet és programoztam a felhasználói felületet. Boci foglalkozott a motor megvalósításával. Sector készítette el a grafikát. A határidő igen szoros volt és mellette megvolt a heti 20 óra suli, 20 óra munka. A nagy nap előtt két héttel még nem volt működő rendszerünk, mivel a háttérrendszer fejlesztése megakadt. Ez érthető módon kellemetlen bizonytalansággal töltött el. Végül nagyjából két hónap munkáját vágtuk sutba és egy másik nyílt forráskódú alaprendszerre építve sikerült minimális egy hetes csúszással befejezni. Jelenleg már a második fázis fejlesztése folyik. Íme hát a saját nemzetközi „zöld számom”, ha nem vagyok ébren csak emailt küldhettek, a rendszer számol az időzónákkal, úgyhogy nem kell aggódni :D Ha meg épp nem vagytok gép előtt de én épp igen akkor a 06 21 381 3674-es számon lehet próbálkozni.
A nagy hajtásba azért bele kellett hogy férjen egy lazább hétvége. Március 3-án mindenki indult a Mardigrass nevű ingyenes fesztiválra amiről már napokkal előtte beszéltek és kérdezgették, hogy én mit csinálok aznap, mondtam tanulok meg dolgozok. De szerencsére egyik sem volt kötött, így aztán engedtem a kísértésnek és velük tartottam. Mint útközben kiderült ez egy buzi fesztivál, ekkor már kicsit alább hagyott a lelkesedésem, bár utólag azt kell mondjam kár lett volna kihagyni, hiszen csajokkal voltam körülvéve és a legapróbb inzultus sem ért azonos neműek részéről.
A legmozgalmasabb két hetem március középső két hete a TOEFL (Test of English as a Foreign Language) angol nyelvvizsgára való felkészülés volt. A következőképpen nézett ki: Hétfő, Péntek: 9-17 IT munka Vaucluse-ban 17:30-20:30 TOEFL esti suli, Kedd-Csütörtok: 9-17:30 Windsor business suli, 17:30-20:30 TOEFL esti suli. A maradék időben 21-23-ig az evésen kívül TOEFL házi feladatokat csináltam, dolgoztam a projekten, és hétvégén szintén. Talán ezen a ponton már kicsit joban érthetőbb miért csúszott ennyire a blog frissítése. A vizsga március 23-án volt, a projekt határideje pedig április 2-án. Igen csak aggódtam, hogy valamelyik határidőnek vagy minőségi elvárásnak nem tudok majd megfelelni. De végül a megfeszített munka meghozta gyümölcsét. Mint fentebb írtam a projekt első fázisa kis csúszással ugyan de rendben zárult. A nyelvvizsga az egyetem által támasztott felvételi követelmények részét képezi. A minimum elvárás a pontszámok 75% volt.
A vizsgáról kicsit bővebben … Ez egy 4-5 órás vizsga! Nem gyerekjáték, mint a Windsor business suli néhány „nyitott könyves vizsgája” ez tényleg kemény. A teszt négy szekcióra van bontva, viszont mindössze 10 perc szünet áll rendelkezésre a közepén. Az első szekció olvasás: 3-5x 700 szavas esszét kell elolvasni, majd mindegyik után 12-14 feleletválasztós kérdésre válaszolni. A teljes szekció beleértve a szövegek elolvasását és a válaszadást durván 100 percig tart. A második szekció a magyar nyelvvizsgában labor néven ismeretes, de annál komplikáltabb. Ez durván 90 perc, amiben 4-6 hosszabb iskolai előadás (3-5 perc) és 2-3 rövidebb (kb 3 perc) párbeszéd hallható, mindegyik után 5-6 feleletválasztós tesztet kell kitölteni. Ha ezt mind kibírtad akkor jutalmad 10 perc szünet, utána jön a beszéd felmérése. Ez durván 20 percet vesz igénybe, de talán a legkínosabb 20-at. Két független kérdés van amely megválaszolása előtt 10 másodperc van átgondolni a választ. Ezután 45 másodpercet kell összefüggően, konkrét információkat és indoklást adva válaszolni nem csak bla-bla-zni. Ha van háttérinformációja az embernek a témáról és nincs nyakig stresszben akkor a 45 másodperc meglehetősen kevésnek bizonyulhat kifejteni a témát. Ha viszont a kérdés alapján nem ugrik be azonnal egy legalább 3 pontos vázlat akkor ez a 45 másodperc bizony akár túl hosszú időnek is tűnhet. Ugyanez a feladat aztán integrált verzióban is visszaköszön azaz meghallgat az ember egy párbeszédet, vagy előadást, majd azzal kapcsolatban elolvas egy szöveget végül szóban válaszol a témához kapcsolódó kérdésre. Végül pihentetésként két esszét kell kreálni, az egyik egy adott témában állásfoglalás indoklással a másik pedig egy integrált feladat: hallgat, olvas, majd ezek alapján ír.
Nem azért, de egyes embereknek ez a teszt még anyanyelvükön is becsületére válna a szoros időkorlátok és a teljes hossza miatt. Az egészhez hozzátartozik, hogy tőlem nem szokatlan módon pont 12 órával a start előtt voltam jelen a helyszínen azaz reggel 6:30-kor, ugyanis a kis „pm” jelzés fölött elsiklott a tekintetem a nagy felkészülési lázban. Mondjuk ez esetben még mindig jobb túl korainak lenni mint elkésni, nem igaz ? Így hát nem mondhatnám, hogy az 19-kor kezdődő vizsgán friss és üde voltam, a végén pedig éjfél körül szinte összecsuklottam a fáradtságtól, úgy éreztem valami kiszívta az agyamat … Jöjjenek hát a számok, amikre idestova egy hónapot kellett várni: Olvasás : 29/30 , „Hallgatás” : 28/30, Beszéd: 26/30, Írás: 27/30, összpontszám 110/120 91,66% Így hát a lécet magasan átléptem.
Amikor először olvastam az eredményt nem kicsit hitetlenkedtem, mivel önértékelésemet folyamatosan csorbítják a velem lakó natívok. A suliban az órákat szinte tökéletesen értem, komolyabb gond nélkül elboldogulok a hétköznapi életben is. A filmeket mondjuk már nem mindig tudom teljesen követni, bár ez akcentus függő. Azt észrevettem hogy az akcentusokat is egyre jobban meg tudom különböztetni. Az amerikai akcentus a legjobban érthető számomra, mert ugye ez árad Hollywood-ból, és már otthon is ezeket a hallgattam. Ezzel szöges ellentétben igazi angol kiejtéssel eddig igen ritkán találkoztam. Nem úgy mint most: nap mint nap. Borzasztó kiábrándító, hogy a vakok közt félszeműként a suliban jó vagyok, míg „otthon” az angolok közt tiszta analfabétának érzem magam. Ezzel a teszt eredménnyel együtt, ha egymás között beszélnek a konyhában és én ott ülök velük nem tudom elkapni a témát amiről beszélnek. Néhány szót kiragadok a szó folyamból de azokból nem tudom összerakni a képet. Sőt van úgy hogy kifejezetten hozzám beszélnek és vissza kell kérdezzek, mert olyan egyszerű szavakat, mint „school”, „run”, „bus”, „grandfather” az én fülem számára meglehetősen furán mondanak. (Majd rakok fel hanganyagot :) A hangsúlyozás is igencsak eltérő. Aztán itt vannak még írek is, azok is kicsit másképp artikulálnak. Most ismerkedem az új zélandi akcentussal, a múlt héten érkezett egy csapat.
Május 7-én farsang. Sajnos csak a tetőn rendezett barbecue-ig jutottam, mert se időm se energiám nem volt felkészülni, az éjszakába mulatni menni meg végképp az épp akkor rám nehezedő terhek mellett. Mindenesetre így is jó móka volt.
Múlt hét végén beadtam hát az egyetemre a jelentkezési lapot, és a kísérő dokumentumokat amik majd 60 oldalra rúgtak. Hihetetlen miket kellett előkerítenem és hogy ne költsek egy vagyont fordításokra lehetőleg az eredeti helyről angolul. Az válasz június elején érkezik, nem kapkodják el.
A húsvéti szünetben tervbe volt véve hogy 4 napra elhúzunk egy pár haverral valamerre. Nos mivel a többiek továbbra is a vendéglátó iparban dolgoznak és ez nemzeti ünnep volt, így dupla bért ígértek nekik, amit érthetően nem tudtak kihagyni. Egyedül meg nem mentem inkább sehova. IT-ben nem dolgozhatok ünnepnapon, hacsak a projecten nem, de az sem olyan jó pénz mint a dupla kétkezi bér. Fogtam magam hát leporoltam a tálcám és a drékóm, majd tárcsáztam az ügynökséget. Adtak is hamar két műszakot. Az első bevetés az Australian Jockey Club volt. Angolszász hagyományok szerint húsvéti lóverseny. A hölgyek 18. századot idéző pompás ruhákban és cifra kalapokban, az urak pedig szmokingban, öltönyben, vagy legalábbis divatosan. Az időjárás viszont nem kedvezett az eseménynek, szakadt mintha dézsából öntenék. Hamar haza is zavartak, mivel a füves területen felállított italmérő bódék nem nagy népszerűségnek örvendtek. A vendégek inkább az étterembe és a fedett kilátó alá húzódtak vissza. A minimum műszak 4 óra, így dupla pénz helyett több mint két és félszeres pénzt adtak a három órára plusz kaja: atlanti lazac és egyéb nyalánkságok.
A másik meló egy esküvő volt húsvét hétfőn a St. John's College-ban, amely egy templom is egyben. Igazán impozáns épület, nekem nagyon tetszett, bár a többiek szerint lehangolóak voltak a súlyos falak és szőnyegek. A hangulat kedvéért még a kandallót is beizzították, habár az időjárás ezt egyáltalán nem indokolta. Sajnos az egyik szép vörös szőnyeget az egyik vendég össze-vissza rókázta, kellemetlen, hogy felületesen ugyan de nekünk kellett feltakarítani, mivel nem volt külön takarító személyzet aznapra a magas munkabérek miatt. Ettől eltekintve mindkét alkalommal úgy éreztem, hogy kikapcsolódás ez a munka ahhoz képest amit egyébként csinálok: nulla stressz és felelősség, holtidőben csevegés a munkatársakkal, no meg a maradék kaják pusztítása. Emellett nem volt nagy ügy felszolgálni és leszedni az asztalokat, főleg ilyen díjazásért.
Mindenesetre azért megnyugtató, hogy végre szinte 100%-ban a szakmában dolgozom. A cég ugyan éppen valamilyen szinten holtponton van, de így van idő és lehetőség új, nagyobb és izgalmasabb munkát kínáló ügyfelek után nézni. A főnök folyamatosan agyal az új dolgokon hiszen a piac meglehetősen gyorsan változik. Jó lenne végre valami hosszabb lélegzetvételű kihívást jelentő újdonsággal foglalkozni nem a mindennapi windows és egyéb gagyi problémákat ápolgatni. (Nem mintha életem egyéb területein éppen nem lenne elég a kihívás, de mégis :) Voltak ugyan pár napos érdekesebb feladatok, úgy mint tartalom alapú dokumentum kereső rendszer, novell users group találkozó (ingyen kaja-pia : szó szerint a hivatalos Novell székházban sör és bor folyt a prezentáció alatt, kicsit meglepődtem ...), sajnos túlnyomó részt azért nem ez a jellemző. Egyébként meg mit panaszkodom, Németországban rosszabb volt a helyzet, ahol a munka 100% windows install volt, és csak annyi volt az érdekesség az informatikában amennyit mellette szabadidőmben olvastam és foglalkoztam vele.
Végre kezdenek kitisztulni a hétvégéim, így legutóbb sikerült eljutni a Royal National Park-ba. Ez a legközelebbi erdő, mindössze 25 kilométerre van a városközponttól és már kezdődik is a vadon. A beugró 11 dollár volt autóval. Elvileg kevesebb mint fél óra alatt ott kellett volna lennünk, csak Csabi sajnos navigációs antitalentum, így másfél órába is beletelt az út. Az egész ötlet délben jött, és fél háromkor sikerült is elindulni, mivel fel kellett készülni az esti barbecue-ra. Így alig maradt 2 óránk mászkálni sötétedésig. De azért sikerült pár emlékezetes mentális és digitális képet készíteni. Az őszintét megvallva a helyszínen úgy éreztem, hogy az európai erdők szebbek, és ez csak egy száraz bozót. Hamar meg is értettem, hogy az erdőjárást miért hívják itt „bush walk”-nak. Utólag végignézve a képeket viszont mégis azt kell mondanom, hogy szép helyeken jártunk. Az északi területeken (2500km-re innen) a növényzet viszont dúsabb, zöldebb és élőbb valódi dzsungel, mesélte Csabi aki nemrég jött vissza Cairns-ből. Sötétedés után aztán megsütöttük a húsokat a parkban rendelkezésre bocsájtott elektromos sütőlapon, ami gombnyomásra működött.Benne volt az árban, mondjuk aki gyalog vagy kerékpárral érkezik annak ingyenes. Ezek után Csabi kecóján a Rockdale plázában hédereztünk a lakópark szolgáltatásai közé tartozó szaunában és a jakuzaiban. Zárásként gyönyörködtünk az emeletről nyíló csodás kilátásban. Mivel közel s távol ez a legmagasabb épület, így ideális hely az éjszakai városkép megtekintésére.
Még mindig ugyanott lakom, habár a ház lakóinak cserélődése miatt folyamatosan változik. Éppen holt szezon van úgyhogy a 9-ből 3 szoba üres. Mint házfelügyelő kezdem jobban kezembe venni a dolgokat, nagyobb a rend és a tisztaság, ha minden jól megy ezt az ügynökség is honorálja majd alacsonyabb lakbér formájában. Már majd fél éve lakom itt és most tudtam meg, hogy a közelben lévő Fox Studio mellet egész komoly sétáló utca van üzletekkel, éttermekkel és egyéb szórakozó objektumokkal megtűzdelve. Elmentünk hát csapatostól (majdnem az egész ház) bowlingozni (végre a 10 bábus és nem az unalmas petang rokon) és biliárdozni. Jó móka volt.
Egyik nap nőnemű lakótársaim szeme a következő hirdetésen akadt meg: „este 6-tól 8-ig 35 dollárért annyi bordát ehetsz amennyi beléd fér” a Sydney Hard Rock Café-ban. Én mondjuk inkább Fajitas-t rendeltem, már nagyon rég nem ettem és nem kellett csalódnom, oltári volt. Két sör legurult mellé a végét egy sajt tortával, eper öntettel zártam így 50 dollár (durván 3 órányi munkabér) volt a veszteség. Azért nem mondanám hogy olcsó volt, de fél évben egyszer bele kell férjen, hogy étteremben vacsorázok :D
A szükségszerű bringázás mellet elkezdtem rendszeresen futni, habár az ágy néha sokkal vonzóbb helynek tűnk kora reggel mint a grund. A kecóval szemben van egy golfpálya, egy kisebb park, és egy rögbi pálya. Kitűnő minőségű fű és ideális terület futáshoz. A rögbipálya körbe kicsit több mint 400 m és tíz kört szoktunk leírni 20-25 perc alatt az egyik angol sráccal a házból. Ha esetleg kicsit nagyobb változatosságra vágyom és pálmafák közt támad kedvem futni mindössze egy kilométerre van a Centenial Park ott sokkal kevesebb körből összejön akár 10 km is.
Az időm egy részét arra pazaroltam, hogy rászabadultam a netre és körbenéztem milyen webkamerát (Mit?) érdemes venni. Mint tudjuk a szükséges információ begyütése legyen szó a legkisebb apróságról napokba telhet ha alaposan körbe akar nézni az ember. Több tesztet és értékelést elolvastam a témában, mire a Logitech Ultra Vision-re esett a választásom. Ez nyújtotta a legmegfelelőbb képet kedvezőtlen fényviszonyok mellett egy független értékelésében. Nos megvolt hát a Melyiket? kérdésre a válasz már csak a Hol? és Mennyiért? maradt. Végül az ebay-en kezdtem kutakodni ami aztán begyűrűzött egy több napos böngészésbe, mert persze ha már ott van az ember más dolgokra is ránéz. Végül elkezd álmodozni, hogy ezt is meg azt is, ez de jó lenne, milyen szuper és új és sokat tud és … Aztán elkezdtem józanul gondolkodni és nagy részét kihúztam a listáról.
Mondanom sem kell azért a végére persze nem csak webkamerát vettem, hanem még egy 2.1 hangfalat szett és egy újratölthető vezeték nélkül egér és billentyűzet szintén a Logitechtől. Aztán megpillantottam egy ajánlatot amit nem lehetett kihagyni 375 dollárért 22” wide screen Dell monitor. Ebben az árban benne volt a házhoz szállítás és 3 év „következő munkanap” garancia. Ez még otthon is relatív olcsónak számítana, itt alig 3 napig dolgozik ezért egy kétkezi melós, hihetetlen … Vasárnap rendeltem és szerdán már a szobámban volt. Fél éve még 19”-on dolgoztam és az utóbbi hónapokban visszaszoktam a laptop 12”-jára. Így minőségi változás volt ezen képeket és filmeket nézni a kijelző mérete, színhűsége és kontrasztja felülmúlta várakozásomat. Persze vannak apróságok, pl elforgatni nem lehet így weblapok böngészésénél nem mindig a legpraktikusabb. Még beletelik egy kis időbe míg a médiák túlnyomó többsége támogatja majd ezt a képarányt.
A mostani suliban megvariálták a tanmenetet az eddigi 3 terminus helyett, bevezették a két szemesztert, mint a nagyok. Ennek következtében a tervezett 2007-es naptárba beiktattak 3 hét szünetet a végzésem időpontja elé. Ráadásul én a weblapjuk alapján informálódtam ahol még a régi tervezet van fent, így a tavaszi szünet után egy héttel később kezdtem a sulit mint kellett volna. El sem ismerik hogy nem az én hibám így van néhány nap igazolatlan hiányzásom. Nem örülök. Ezen felül a szakvezetővel történt hosszas egyeztetések során sikerült ugyan elérni, hogy a három hetes csúszást kompenzáljuk, de nem minden gond nélkül. A téli szünetben ugyan teljesíteni tudom plusz egy tárgy követelményeit, de arra az időszakra meg kell fizetnem a különórákat. És még ha mindez sikerül, mert még nem teljesen biztos, akkor is durván két hét átfedés van a suli és az egyetem között. Az első egyetemi hét ugyan csak orientációs, szóval nem komoly, de akkor is. Mindez egyre konkrétabban körvonalazza, hogy a repjegyem retúr részét bebuktam, mivel nem fogok tudni hazamenni két iskola által támasztott követelmények mellett (még egy mellett is körülményes ha épp nincs szünet).
Biztos ami biztos pénteken elmegyek a UTS nyílt napjára is és ott is beadom a jelentkezésemet, így azon a napon elengedik a 100 dolcsi adminisztratív költséget, amit mindenképpen bebukik az ember ha sikeres ha sikertelen a jelentkezése.
A jelenlegi közelítőeges terv hogy augusztus elejére már csak az egyetem és némi munka miatt kell aggódni. A kurzus: „Management in Information Technology” egy éves és a végén egyetemi szintű kiegészítő diplomát kapok. Aztán majd meglátom … addig még el kell jutni.
Az időjárás nyáriból tavaszira fordult, bár itt ezt ősznek hívják, és jön majd utána a tél ami az eddigi információim alapján az otthoni ősznek fog megfelelni leginkább. Így kicsit több az eső, bár van úgy hogy még így is heti 2-3 napsütötte napnak örvendhetünk és múlt hétvégén még 25 fok is volt és egyik nap se esett. Így elmondhatom, hogy számomra több mint egy éve nyár van.
Ha esik akkor viszont nem csak úgy tessék lássék, hanem ömlik. Egyik ilyen napon a nagy rohanásban sikeresen elhagytam a telefonom. Vele együtt az összes telefonszámom … ments gyakran tartja az informatikus mondás. Öröm az ürömben, hogy a saját számom legalább nem veszett el, a feltöltő kártyás konstrukció ellenére egy útlevél ellenében az újonnan vásárolt készülék SIM kártyájára vitték át a régi számom, sőt még a fennmaradó összeget is. Hirtelenjében a legolcsóbb készüléket vettem meg 79 dollárért egy Nokia 1112-t, mindent tud amit egy telefonnak tudni kell, pici, könnyű és sokáig bírja az aksi, nem kapcsol ki véletlenszerűen, nem fagy le, és nem utolsó sorban lehet rajta telefonálni. Az az igazság viszont, hogy túlságosan hozzászoktam már, hogy mindig nálam volt az elektronikus svájci bicska: zenelejátszó, mini fényképezőgép, mini zseblámpa, fájl böngésző, jegyzetfüzet, határidőnapló, hangrögzítő. Úgyhogy előbb utóbb azt hiszem mégiscsak beruházok valami nem túl drága de hasonló funkciókkal bíró kütyübe.
Legyen ennyi elég mára zárul Feczo móka tára, ti meg bújjatok gyorsan a jó puha ágyba.
Cheap FreeBSD VPS and shell ¶ 23:08
.. S szép, mint mindig, énnekem." Mi is történt velem az elmúlt 3-4 hónapban … ? Például levizsgáztam ausztrál KRESZ-ből. No ez azért nem volt ilyen egyszerű mint leírni. Ez az ügy egészen szeptemberi érkezésemig nyúlik vissza, amikor is észleltem, hogy a magyar jogosítványomat bizony elvesztettem. Ezzel egy csapásra bele is kerültem a bürokrácia randa útvesztőjébe. A magyar rendszerben ugyanis külföldről nem lehetséges egy ilyen dokumentum pótlása. Minden mást: útlevelet, … akár születési anyakönyvi kivonatot is meg lehet oldani, de jogosítványt azt nem. Csak személyesen! - hajtogatták az otthoni önkormányzati iroda munkatársai. Még a szüleim sem vehetik át, akkor sem ha meghatalmazást is írok nekik … Az itteni nagykövetségen sem tudtak használható ötlettel szolgálni (Azt mondták szerezzem meg az ausztrál jogosítványt, csakhogy ahhoz is kell a magyar, mert egyébként az itteni lépcsős rendszerben kapnám meg a jogosítványt, ami azt jelenti hogy az első pár évben rengeteg korlátozás vonatkozna rám, míg így rögtön teljes értékű jogosítványt kaphatok, mivel már birtoklok egy jogosítványt legalább két éve …), magamnak kellett hát kijárni a kálváriát. Az egyetlen amit sikerült kisajtolni az otthoni hatóságokból egy oldalnyi szöveg volt amelyen minden rajta van ami kell, csak nem elég egyértelműen az itteniek számára. |  |  |
| Robert Woodward : El Alamein Memorial szökőkút | Kings X (cross) a szórakozó negyed | Darlinghurst Rd. Kings X |
Ez egy érdekes nyelvi és kulturális különbséget vet fel, ami számomra ugyan inkább volt fájdalmas mint érdekes. A papíron a következők szerepelnek „a vizsga időpontja: 2001 ...”, „kibocsájtás időpontja: 2006 ...” amit mi úgy értelmezünk ugye, hogy 5 éve van jogosítványom és mivel lejárt, vagy elveszett tavaly újat kaptam. Az ausztrál értelmezés szerint: az első próbálkozásom hogy megszerezzem a jogosítványt 2001-ben volt és 2006-ban kaptam meg, tehát alig egy éve van jogosítványom. Na ezzel tehát nem jutottam egyről a kettőre. Ismét telefonáltam hát a nagykövetségre és kértem hogy tisztázzák számomra ezt a „kis” 4 évnyi félreértést. Mivel telefonon egyeztettem így csak közel egy órácskát kellett várni, mindamellett hogy előttem senki nem volt a sorban. Leperkáltam még a dokumentumért 60 dodót, aminek fejében extra szolgáltatásként személyesen is találkozhattam az ausztrál főkonzul Úrral. Megmutatta a dokumentumot, amin minden rajta volt, csak az nem amiért az egészet kértem. Ismét előadtam a problémámat és másodikra már sikerült olyan dokumentum kreálni, amit még az itteni hatóságok is elfogadtak. Ilyen igazolás hiányában ugyanis nem csak a jogosítvány kibocsájtását tartják vissza, de nem engednek vizsgázni sem.
A vizsgáról … A hatáság weblapjáról PDF formátumban letölthető egy kézikönyv és egy feladatsor, amely az összes vizsgán lehetséges kérdést és mindegyikre négy választ tartalmazz, megjelölve a helyeset is. Mivel a feladatsor maga is közel 100 oldal, így én a feladatsor betanulását választottam, ami hibátlan eredményt hozott. A weblapon van egy teszt vizsga, ami teljesen azonos az éles vizsgával és annyiszor tölti ki az ember amennyiszer csak kívánja. A vizsga napján így semmilyen meglepetés sem ért hát. Leültem a gép elé és tíz perc összekattintgattam egy hibátlan tesztet. Ha kíváncsi vagy te milyen eredményt érnél el te is kitöltheted.
 |  |  |
| Triumph a Darlinghurst roadon (kizárólag robbanómotor szívű barátaimnak) | Van aki ilyennel jár | És van aki ilyennel |
A gyakorlati vizsgát egyenlőre hasonló bürokratikus problémák miatt nem sikerült véghez vinni. A hivatalos weblapon foglaltam időpontot ahogy illik hitelkártyával ki is fizettem on-line. A visszaigazolás e-mailben érkezett és legalább hatszor elolvastam a feltételeket amelyek ha nem teljesülnek elvész a vizsgadíj és nem engednek vizsgázni. A szabály szerint negyed órával a vizsga időpontja előtt kell megjelenni. Meg is jelentem egy rakomány dokumentummal. Miután 20 percet vártam a hivatalnok megkérdezte, hogy hol a lakcím igazolás. (Rengeteg egyértelmű dolog volt a követelmény listán pl.: ne légy alkoholos befolyásoltság alatt, az autón működjenek az irányjelzők, féklámpák, etc. legyen nálad személyazonossági igazolvány és az eddigi tesztek eredményei, de az nem volt rajta, hogy lakcím igazolás is kell). Mondtam, hogy az nincs, de itt a nyelvvizsgám eredménye borítékban ami a címemre érkezett, valamint a magyar konzulátus által a jogosítványom alapján kiállított igazolás is tartalmazza a címem. No hát az nem jó mert nincs a listán, és egyébként is tudhatnám hogy mi van a listán, mert az elméleti tesztnél ugyanezt kérik. A vizsgabiztos egy határozott mozdulattal kivette a papírjaim közül az elméleti vizsga jelentkezési lapját és rámutatott a kérdéses listára: közmű számla kell, betegbiztosítási kártya, diákigazolvány, vagy beiskolázási igazolás. A konzuli igazolás tehát nem elég jó, éljen a bürokrácia. Ami a legdühítőbb volt az egészben, hogy ezek nem a barátságos fajtából való ausztrálok voltak, mivel az empátia legkisebb jelét sem mutatva lazán közölték, hogy foglaljak új időpontot. Ezen a ponton buktam el 42 dollárt és három órát, amiből 2-t suliból lógtam, a másik óra miatt pedig nem tudtam délután dolgozni menni mert három órára a főnök nem tartja érdemesnek, ezzel újabb 80 dollárt buktam. Végső elkeseredésemben berohantam a vonalas telefontárság irodájába hátha tudnak ilyen igazolást adni, de azt mondták, hogy nincsenek kapcsolatban a számlázási osztállyal, úgyhogy próbálkozzak a bankomnál. Milyen bankok vannak a közelben ? Négy nagyobb bank van Sydneyben: Westpac, Commonwealth, St. George, és ANZ. Persze nekem az első kettőnél van számlám vezetve, míg irodája csak az utóbbi kettőnek volt ott. Miután a vizsga fél órás és addigra már majd háromnegyed órája próbálkoztam menteni a menthetetlent feladtam.
Tényleg nagyon feldühítettek, nem lehet vizsgázni sem lakcím igazolás nélkül. Miért ne lehetne levizsgázni beírják a gépbe az eredményt aztán majd viszem azt az igazolást utólag. De nem nekik azonnal el kell készíteni magát a kártyát is ott a helyszínen. Hát akkor jól van akkor ...
 |  |  |
| Stefani és Lora már nincs velünk :( | Mintha unatkoznának | Még egy farsangos kép |
Mondjuk hogy miért ilyen szigorúak az erre vonatkozó szabályok az talán megmagyarázza, hogy itt olyan dokumentum mint személyi igazolvány nem létezik. A jogosítvány az egyetlen ami erre szolgál, vagy az útlevél, de azt sem kötelező kiváltani. Általában minden nagykorúnak van jogosítványa, akinek meg nincs és nem is szeretne az igényelhet (tehát nem kötelező) úgynevezett 18+ kártyát, vagy újabban úgynevezett photo card-ot. Gyalogosok igazoltatása itt nem gyakorlat. A 18+ kártya is leginkább arra kell, hogy alkoholt mérő helyekre bejuttassa az illetőt, mert ott viszont szigorúan ellenőrzik. Törvény szerint tehát gyalogosan nem vagy köteles magadnál hordani semmilyen személyazonosság igazolására szolgáló okmányt. Ezt mikor ausztrál kollégám mesélte kicsit azért meglepődtem.
Azt még nem írhatom, hogy lecseréltem az asszonyt egy fiatalabbra, de az autóval ez történt. Minden ugyanaz eltekintve a korától a színétől és a futott kilométerek számától és nem utolsó sorban kevesebbet fogyaszt. A régiből nem a legjobb feltételek mellett szálltam ki, de hosszabb távon remélem megtérül a döntés.
 |  |  |
| Richard guríjja | Sub fedőnéven játszottam | Breakdance |
Február elején egy tíz hetes projekt vette kezdetét, mely célja egy olyan rendszer megvalósítása volt, amely a klasszikus zöld telefonszám funkcióját valósítja meg az Interneten. Mivel a megbízó cég nem telefon szolgáltató, így a szolgáltatás alapja, hogy a két felet úgy kapcsoljuk össze hogy két hívást kezdeményezünk, egyet az ügyfél, egyet pedig a cég felé, majd mikor mindkét vonal él összekötjük. Mindkét hívást az adott cég fizeti és mivel Internet-en keresztül mennek a hívások, még így is olcsóbb a két VOIP hívás, mint egy hagyományos. Ezen felül a hívást kezdeményező ügyfél az adott cég weblapjáról és nem saját telefonkészülékéről indíthatja a hívást, így kicsit közelebb hozza a weblaphoz a telefonhívást. Az ötlet nem új, „click to call” rendszereknek hívják ezeket, de a piac még felfutóban van, de a máris komoly verseny van és olyan nagy nevek is beszálltak, mint Google ...
Technikailag sokkal szebb, jobb és költséghatékonyabb rendszert is meg lehetne valósítani, amely egyetlen Interneten keresztüli hívással rögtön az adott cégtől az ügyfél telefonkészülékéig fut (Láttam már olyan megoldást is, ahol a cég weblapjába rögtön egy VOIP telefon klienst foglal magába.), de ez esetben az adott cég telekommunikációs rendszerében változások és esetleges beruházások szükségesek. Az emberek többsége pedig mint tudjuk nem szeretik a változásokat, alapjában véve konzervatívok és a szokás hatalma, az ismert dolgok használatának kényelme vezérli őket.. Így hát piacképes a hátulról mellbevágós módszer.
Ezt a projektet saját szakállamra vállaltam be a meglévő rendszeres állásom mellett. Jómagam koordináltam az egészet és programoztam a felhasználói felületet. Boci foglalkozott a motor megvalósításával. Sector készítette el a grafikát. A határidő igen szoros volt és mellette megvolt a heti 20 óra suli, 20 óra munka. A nagy nap előtt két héttel még nem volt működő rendszerünk, mivel a háttérrendszer fejlesztése megakadt. Ez érthető módon kellemetlen bizonytalansággal töltött el. Végül nagyjából két hónap munkáját vágtuk sutba és egy másik nyílt forráskódú alaprendszerre építve sikerült minimális egy hetes csúszással befejezni. Jelenleg már a második fázis fejlesztése folyik. Íme hát a saját nemzetközi „zöld számom”, ha nem vagyok ébren csak emailt küldhettek, a rendszer számol az időzónákkal, úgyhogy nem kell aggódni :D Ha meg épp nem vagytok gép előtt de én épp igen akkor a 06 21 381 3674-es számon lehet próbálkozni.
 |  |  |
| Ki ivott a legtöbbet ? | Az utazó táska titka azt hiszem mindent megmagyaráz | Happy mardigrass! |
A nagy hajtásba azért bele kellett hogy férjen egy lazább hétvége. Március 3-án mindenki indult a Mardigrass nevű ingyenes fesztiválra amiről már napokkal előtte beszéltek és kérdezgették, hogy én mit csinálok aznap, mondtam tanulok meg dolgozok. De szerencsére egyik sem volt kötött, így aztán engedtem a kísértésnek és velük tartottam. Mint útközben kiderült ez egy buzi fesztivál, ekkor már kicsit alább hagyott a lelkesedésem, bár utólag azt kell mondjam kár lett volna kihagyni, hiszen csajokkal voltam körülvéve és a legapróbb inzultus sem ért azonos neműek részéről.
 |  |  |
| Nem túl szégyenlős pincér | Privát légikisérőim | Az egyik tető buli |
A legmozgalmasabb két hetem március középső két hete a TOEFL (Test of English as a Foreign Language) angol nyelvvizsgára való felkészülés volt. A következőképpen nézett ki: Hétfő, Péntek: 9-17 IT munka Vaucluse-ban 17:30-20:30 TOEFL esti suli, Kedd-Csütörtok: 9-17:30 Windsor business suli, 17:30-20:30 TOEFL esti suli. A maradék időben 21-23-ig az evésen kívül TOEFL házi feladatokat csináltam, dolgoztam a projekten, és hétvégén szintén. Talán ezen a ponton már kicsit joban érthetőbb miért csúszott ennyire a blog frissítése. A vizsga március 23-án volt, a projekt határideje pedig április 2-án. Igen csak aggódtam, hogy valamelyik határidőnek vagy minőségi elvárásnak nem tudok majd megfelelni. De végül a megfeszített munka meghozta gyümölcsét. Mint fentebb írtam a projekt első fázisa kis csúszással ugyan de rendben zárult. A nyelvvizsga az egyetem által támasztott felvételi követelmények részét képezi. A minimum elvárás a pontszámok 75% volt.
A vizsgáról kicsit bővebben … Ez egy 4-5 órás vizsga! Nem gyerekjáték, mint a Windsor business suli néhány „nyitott könyves vizsgája” ez tényleg kemény. A teszt négy szekcióra van bontva, viszont mindössze 10 perc szünet áll rendelkezésre a közepén. Az első szekció olvasás: 3-5x 700 szavas esszét kell elolvasni, majd mindegyik után 12-14 feleletválasztós kérdésre válaszolni. A teljes szekció beleértve a szövegek elolvasását és a válaszadást durván 100 percig tart. A második szekció a magyar nyelvvizsgában labor néven ismeretes, de annál komplikáltabb. Ez durván 90 perc, amiben 4-6 hosszabb iskolai előadás (3-5 perc) és 2-3 rövidebb (kb 3 perc) párbeszéd hallható, mindegyik után 5-6 feleletválasztós tesztet kell kitölteni. Ha ezt mind kibírtad akkor jutalmad 10 perc szünet, utána jön a beszéd felmérése. Ez durván 20 percet vesz igénybe, de talán a legkínosabb 20-at. Két független kérdés van amely megválaszolása előtt 10 másodperc van átgondolni a választ. Ezután 45 másodpercet kell összefüggően, konkrét információkat és indoklást adva válaszolni nem csak bla-bla-zni. Ha van háttérinformációja az embernek a témáról és nincs nyakig stresszben akkor a 45 másodperc meglehetősen kevésnek bizonyulhat kifejteni a témát. Ha viszont a kérdés alapján nem ugrik be azonnal egy legalább 3 pontos vázlat akkor ez a 45 másodperc bizony akár túl hosszú időnek is tűnhet. Ugyanez a feladat aztán integrált verzióban is visszaköszön azaz meghallgat az ember egy párbeszédet, vagy előadást, majd azzal kapcsolatban elolvas egy szöveget végül szóban válaszol a témához kapcsolódó kérdésre. Végül pihentetésként két esszét kell kreálni, az egyik egy adott témában állásfoglalás indoklással a másik pedig egy integrált feladat: hallgat, olvas, majd ezek alapján ír.
 |  |  |
| Ha nem ismerném őket ... | Farsang | Stef, .. a másikat nem ismerem |
Nem azért, de egyes embereknek ez a teszt még anyanyelvükön is becsületére válna a szoros időkorlátok és a teljes hossza miatt. Az egészhez hozzátartozik, hogy tőlem nem szokatlan módon pont 12 órával a start előtt voltam jelen a helyszínen azaz reggel 6:30-kor, ugyanis a kis „pm” jelzés fölött elsiklott a tekintetem a nagy felkészülési lázban. Mondjuk ez esetben még mindig jobb túl korainak lenni mint elkésni, nem igaz ? Így hát nem mondhatnám, hogy az 19-kor kezdődő vizsgán friss és üde voltam, a végén pedig éjfél körül szinte összecsuklottam a fáradtságtól, úgy éreztem valami kiszívta az agyamat … Jöjjenek hát a számok, amikre idestova egy hónapot kellett várni: Olvasás : 29/30 , „Hallgatás” : 28/30, Beszéd: 26/30, Írás: 27/30, összpontszám 110/120 91,66% Így hát a lécet magasan átléptem.
 |  |  |
| A ruhán ez áll: Coffe, Tea, or me ? | Damien a benszülött | Az egyik buli a tetőn |
Amikor először olvastam az eredményt nem kicsit hitetlenkedtem, mivel önértékelésemet folyamatosan csorbítják a velem lakó natívok. A suliban az órákat szinte tökéletesen értem, komolyabb gond nélkül elboldogulok a hétköznapi életben is. A filmeket mondjuk már nem mindig tudom teljesen követni, bár ez akcentus függő. Azt észrevettem hogy az akcentusokat is egyre jobban meg tudom különböztetni. Az amerikai akcentus a legjobban érthető számomra, mert ugye ez árad Hollywood-ból, és már otthon is ezeket a hallgattam. Ezzel szöges ellentétben igazi angol kiejtéssel eddig igen ritkán találkoztam. Nem úgy mint most: nap mint nap. Borzasztó kiábrándító, hogy a vakok közt félszeműként a suliban jó vagyok, míg „otthon” az angolok közt tiszta analfabétának érzem magam. Ezzel a teszt eredménnyel együtt, ha egymás között beszélnek a konyhában és én ott ülök velük nem tudom elkapni a témát amiről beszélnek. Néhány szót kiragadok a szó folyamból de azokból nem tudom összerakni a képet. Sőt van úgy hogy kifejezetten hozzám beszélnek és vissza kell kérdezzek, mert olyan egyszerű szavakat, mint „school”, „run”, „bus”, „grandfather” az én fülem számára meglehetősen furán mondanak. (Majd rakok fel hanganyagot :) A hangsúlyozás is igencsak eltérő. Aztán itt vannak még írek is, azok is kicsit másképp artikulálnak. Most ismerkedem az új zélandi akcentussal, a múlt héten érkezett egy csapat.
Május 7-én farsang. Sajnos csak a tetőn rendezett barbecue-ig jutottam, mert se időm se energiám nem volt felkészülni, az éjszakába mulatni menni meg végképp az épp akkor rám nehezedő terhek mellett. Mindenesetre így is jó móka volt.
Múlt hét végén beadtam hát az egyetemre a jelentkezési lapot, és a kísérő dokumentumokat amik majd 60 oldalra rúgtak. Hihetetlen miket kellett előkerítenem és hogy ne költsek egy vagyont fordításokra lehetőleg az eredeti helyről angolul. Az válasz június elején érkezik, nem kapkodják el.
 |  |  |
| Szakad az eső a lovin legalább volt időm nézni a futamot :) | A világ ezen a felén is működik a szivártvány! | És a naplemente is |
A húsvéti szünetben tervbe volt véve hogy 4 napra elhúzunk egy pár haverral valamerre. Nos mivel a többiek továbbra is a vendéglátó iparban dolgoznak és ez nemzeti ünnep volt, így dupla bért ígértek nekik, amit érthetően nem tudtak kihagyni. Egyedül meg nem mentem inkább sehova. IT-ben nem dolgozhatok ünnepnapon, hacsak a projecten nem, de az sem olyan jó pénz mint a dupla kétkezi bér. Fogtam magam hát leporoltam a tálcám és a drékóm, majd tárcsáztam az ügynökséget. Adtak is hamar két műszakot. Az első bevetés az Australian Jockey Club volt. Angolszász hagyományok szerint húsvéti lóverseny. A hölgyek 18. századot idéző pompás ruhákban és cifra kalapokban, az urak pedig szmokingban, öltönyben, vagy legalábbis divatosan. Az időjárás viszont nem kedvezett az eseménynek, szakadt mintha dézsából öntenék. Hamar haza is zavartak, mivel a füves területen felállított italmérő bódék nem nagy népszerűségnek örvendtek. A vendégek inkább az étterembe és a fedett kilátó alá húzódtak vissza. A minimum műszak 4 óra, így dupla pénz helyett több mint két és félszeres pénzt adtak a három órára plusz kaja: atlanti lazac és egyéb nyalánkságok.
 |  |  |
| A Kings X-hoz vezető út | Leánybúcsú Kings X-on | Darlinghurst rd. |
A másik meló egy esküvő volt húsvét hétfőn a St. John's College-ban, amely egy templom is egyben. Igazán impozáns épület, nekem nagyon tetszett, bár a többiek szerint lehangolóak voltak a súlyos falak és szőnyegek. A hangulat kedvéért még a kandallót is beizzították, habár az időjárás ezt egyáltalán nem indokolta. Sajnos az egyik szép vörös szőnyeget az egyik vendég össze-vissza rókázta, kellemetlen, hogy felületesen ugyan de nekünk kellett feltakarítani, mivel nem volt külön takarító személyzet aznapra a magas munkabérek miatt. Ettől eltekintve mindkét alkalommal úgy éreztem, hogy kikapcsolódás ez a munka ahhoz képest amit egyébként csinálok: nulla stressz és felelősség, holtidőben csevegés a munkatársakkal, no meg a maradék kaják pusztítása. Emellett nem volt nagy ügy felszolgálni és leszedni az asztalokat, főleg ilyen díjazásért.
Mindenesetre azért megnyugtató, hogy végre szinte 100%-ban a szakmában dolgozom. A cég ugyan éppen valamilyen szinten holtponton van, de így van idő és lehetőség új, nagyobb és izgalmasabb munkát kínáló ügyfelek után nézni. A főnök folyamatosan agyal az új dolgokon hiszen a piac meglehetősen gyorsan változik. Jó lenne végre valami hosszabb lélegzetvételű kihívást jelentő újdonsággal foglalkozni nem a mindennapi windows és egyéb gagyi problémákat ápolgatni. (Nem mintha életem egyéb területein éppen nem lenne elég a kihívás, de mégis :) Voltak ugyan pár napos érdekesebb feladatok, úgy mint tartalom alapú dokumentum kereső rendszer, novell users group találkozó (ingyen kaja-pia : szó szerint a hivatalos Novell székházban sör és bor folyt a prezentáció alatt, kicsit meglepődtem ...), sajnos túlnyomó részt azért nem ez a jellemző. Egyébként meg mit panaszkodom, Németországban rosszabb volt a helyzet, ahol a munka 100% windows install volt, és csak annyi volt az érdekesség az informatikában amennyit mellette szabadidőmben olvastam és foglalkoztam vele.
 |  |  |
| Rockdale éjszaka | Keresd meg Csabit a képen | Méretes hangya |
Végre kezdenek kitisztulni a hétvégéim, így legutóbb sikerült eljutni a Royal National Park-ba. Ez a legközelebbi erdő, mindössze 25 kilométerre van a városközponttól és már kezdődik is a vadon. A beugró 11 dollár volt autóval. Elvileg kevesebb mint fél óra alatt ott kellett volna lennünk, csak Csabi sajnos navigációs antitalentum, így másfél órába is beletelt az út. Az egész ötlet délben jött, és fél háromkor sikerült is elindulni, mivel fel kellett készülni az esti barbecue-ra. Így alig maradt 2 óránk mászkálni sötétedésig. De azért sikerült pár emlékezetes mentális és digitális képet készíteni. Az őszintét megvallva a helyszínen úgy éreztem, hogy az európai erdők szebbek, és ez csak egy száraz bozót. Hamar meg is értettem, hogy az erdőjárást miért hívják itt „bush walk”-nak. Utólag végignézve a képeket viszont mégis azt kell mondanom, hogy szép helyeken jártunk. Az északi területeken (2500km-re innen) a növényzet viszont dúsabb, zöldebb és élőbb valódi dzsungel, mesélte Csabi aki nemrég jött vissza Cairns-ből. Sötétedés után aztán megsütöttük a húsokat a parkban rendelkezésre bocsájtott elektromos sütőlapon, ami gombnyomásra működött.Benne volt az árban, mondjuk aki gyalog vagy kerékpárral érkezik annak ingyenes. Ezek után Csabi kecóján a Rockdale plázában hédereztünk a lakópark szolgáltatásai közé tartozó szaunában és a jakuzaiban. Zárásként gyönyörködtünk az emeletről nyíló csodás kilátásban. Mivel közel s távol ez a legmagasabb épület, így ideális hely az éjszakai városkép megtekintésére.
 |  |  |
| Rózsaszín törzsű fák | száraz bozót | zöld bozót |
Még mindig ugyanott lakom, habár a ház lakóinak cserélődése miatt folyamatosan változik. Éppen holt szezon van úgyhogy a 9-ből 3 szoba üres. Mint házfelügyelő kezdem jobban kezembe venni a dolgokat, nagyobb a rend és a tisztaság, ha minden jól megy ezt az ügynökség is honorálja majd alacsonyabb lakbér formájában. Már majd fél éve lakom itt és most tudtam meg, hogy a közelben lévő Fox Studio mellet egész komoly sétáló utca van üzletekkel, éttermekkel és egyéb szórakozó objektumokkal megtűzdelve. Elmentünk hát csapatostól (majdnem az egész ház) bowlingozni (végre a 10 bábus és nem az unalmas petang rokon) és biliárdozni. Jó móka volt.
 |  |  |
| Bevesszük magunkat ... | ... leülünk ... | .. és a pályára koncentrálunk |
Egyik nap nőnemű lakótársaim szeme a következő hirdetésen akadt meg: „este 6-tól 8-ig 35 dollárért annyi bordát ehetsz amennyi beléd fér” a Sydney Hard Rock Café-ban. Én mondjuk inkább Fajitas-t rendeltem, már nagyon rég nem ettem és nem kellett csalódnom, oltári volt. Két sör legurult mellé a végét egy sajt tortával, eper öntettel zártam így 50 dollár (durván 3 órányi munkabér) volt a veszteség. Azért nem mondanám hogy olcsó volt, de fél évben egyszer bele kell férjen, hogy étteremben vacsorázok :D
 |  |  |
| Golfpálya a házzal szemben | Az alant elterülő rögbipálya körül futunk | Ez a kecó, távolról olyan mintha zöld övezetben lenne, pedig nem |
 |  |  |
| Itt már látszik a turpisság | A házunk előtt futó nyolc sávos | Pool billiárd, Lindsey és Alison |
A szükségszerű bringázás mellet elkezdtem rendszeresen futni, habár az ágy néha sokkal vonzóbb helynek tűnk kora reggel mint a grund. A kecóval szemben van egy golfpálya, egy kisebb park, és egy rögbi pálya. Kitűnő minőségű fű és ideális terület futáshoz. A rögbipálya körbe kicsit több mint 400 m és tíz kört szoktunk leírni 20-25 perc alatt az egyik angol sráccal a házból. Ha esetleg kicsit nagyobb változatosságra vágyom és pálmafák közt támad kedvem futni mindössze egy kilométerre van a Centenial Park ott sokkal kevesebb körből összejön akár 10 km is.
Az időm egy részét arra pazaroltam, hogy rászabadultam a netre és körbenéztem milyen webkamerát (Mit?) érdemes venni. Mint tudjuk a szükséges információ begyütése legyen szó a legkisebb apróságról napokba telhet ha alaposan körbe akar nézni az ember. Több tesztet és értékelést elolvastam a témában, mire a Logitech Ultra Vision-re esett a választásom. Ez nyújtotta a legmegfelelőbb képet kedvezőtlen fényviszonyok mellett egy független értékelésében. Nos megvolt hát a Melyiket? kérdésre a válasz már csak a Hol? és Mennyiért? maradt. Végül az ebay-en kezdtem kutakodni ami aztán begyűrűzött egy több napos böngészésbe, mert persze ha már ott van az ember más dolgokra is ránéz. Végül elkezd álmodozni, hogy ezt is meg azt is, ez de jó lenne, milyen szuper és új és sokat tud és … Aztán elkezdtem józanul gondolkodni és nagy részét kihúztam a listáról.
Mondanom sem kell azért a végére persze nem csak webkamerát vettem, hanem még egy 2.1 hangfalat szett és egy újratölthető vezeték nélkül egér és billentyűzet szintén a Logitechtől. Aztán megpillantottam egy ajánlatot amit nem lehetett kihagyni 375 dollárért 22” wide screen Dell monitor. Ebben az árban benne volt a házhoz szállítás és 3 év „következő munkanap” garancia. Ez még otthon is relatív olcsónak számítana, itt alig 3 napig dolgozik ezért egy kétkezi melós, hihetetlen … Vasárnap rendeltem és szerdán már a szobámban volt. Fél éve még 19”-on dolgoztam és az utóbbi hónapokban visszaszoktam a laptop 12”-jára. Így minőségi változás volt ezen képeket és filmeket nézni a kijelző mérete, színhűsége és kontrasztja felülmúlta várakozásomat. Persze vannak apróságok, pl elforgatni nem lehet így weblapok böngészésénél nem mindig a legpraktikusabb. Még beletelik egy kis időbe míg a médiák túlnyomó többsége támogatja majd ezt a képarányt.
 |  |  |
| Rockdale panoráma | Porky's on Kings X | Rockdale panoráma |
A mostani suliban megvariálták a tanmenetet az eddigi 3 terminus helyett, bevezették a két szemesztert, mint a nagyok. Ennek következtében a tervezett 2007-es naptárba beiktattak 3 hét szünetet a végzésem időpontja elé. Ráadásul én a weblapjuk alapján informálódtam ahol még a régi tervezet van fent, így a tavaszi szünet után egy héttel később kezdtem a sulit mint kellett volna. El sem ismerik hogy nem az én hibám így van néhány nap igazolatlan hiányzásom. Nem örülök. Ezen felül a szakvezetővel történt hosszas egyeztetések során sikerült ugyan elérni, hogy a három hetes csúszást kompenzáljuk, de nem minden gond nélkül. A téli szünetben ugyan teljesíteni tudom plusz egy tárgy követelményeit, de arra az időszakra meg kell fizetnem a különórákat. És még ha mindez sikerül, mert még nem teljesen biztos, akkor is durván két hét átfedés van a suli és az egyetem között. Az első egyetemi hét ugyan csak orientációs, szóval nem komoly, de akkor is. Mindez egyre konkrétabban körvonalazza, hogy a repjegyem retúr részét bebuktam, mivel nem fogok tudni hazamenni két iskola által támasztott követelmények mellett (még egy mellett is körülményes ha épp nincs szünet).
Biztos ami biztos pénteken elmegyek a UTS nyílt napjára is és ott is beadom a jelentkezésemet, így azon a napon elengedik a 100 dolcsi adminisztratív költséget, amit mindenképpen bebukik az ember ha sikeres ha sikertelen a jelentkezése.
A jelenlegi közelítőeges terv hogy augusztus elejére már csak az egyetem és némi munka miatt kell aggódni. A kurzus: „Management in Information Technology” egy éves és a végén egyetemi szintű kiegészítő diplomát kapok. Aztán majd meglátom … addig még el kell jutni.
Az időjárás nyáriból tavaszira fordult, bár itt ezt ősznek hívják, és jön majd utána a tél ami az eddigi információim alapján az otthoni ősznek fog megfelelni leginkább. Így kicsit több az eső, bár van úgy hogy még így is heti 2-3 napsütötte napnak örvendhetünk és múlt hétvégén még 25 fok is volt és egyik nap se esett. Így elmondhatom, hogy számomra több mint egy éve nyár van.
 |  |  |
| Pont ez a telefon tűnt el az éppen beírt számmal együtt | A szobám, jó ha megvan 15nm | ugyanaz a másik sarokból |
Ha esik akkor viszont nem csak úgy tessék lássék, hanem ömlik. Egyik ilyen napon a nagy rohanásban sikeresen elhagytam a telefonom. Vele együtt az összes telefonszámom … ments gyakran tartja az informatikus mondás. Öröm az ürömben, hogy a saját számom legalább nem veszett el, a feltöltő kártyás konstrukció ellenére egy útlevél ellenében az újonnan vásárolt készülék SIM kártyájára vitték át a régi számom, sőt még a fennmaradó összeget is. Hirtelenjében a legolcsóbb készüléket vettem meg 79 dollárért egy Nokia 1112-t, mindent tud amit egy telefonnak tudni kell, pici, könnyű és sokáig bírja az aksi, nem kapcsol ki véletlenszerűen, nem fagy le, és nem utolsó sorban lehet rajta telefonálni. Az az igazság viszont, hogy túlságosan hozzászoktam már, hogy mindig nálam volt az elektronikus svájci bicska: zenelejátszó, mini fényképezőgép, mini zseblámpa, fájl böngésző, jegyzetfüzet, határidőnapló, hangrögzítő. Úgyhogy előbb utóbb azt hiszem mégiscsak beruházok valami nem túl drága de hasonló funkciókkal bíró kütyübe.
Legyen ennyi elég mára zárul Feczo móka tára, ti meg bújjatok gyorsan a jó puha ágyba.
Cheap FreeBSD VPS and shell ¶ 23:08
