Sydney University


Hihetetlen, hogy újabb 2 hónap telt el mióta írtam. Mikor új emberekkel találkozom és megkérdik, hogy mióta vagyok Ausztráliában rutinból mondom, hogy fél éve, pedig már 10 hónapja … Repül az idő … Azt hittem, hogy mostanra kicsit leülepednek a dolgok, ez félig meddig igaz is lett, de azért a pörgés nem állt meg. Hivatalosan szünet van a suliban, de én ennek ellenére is bejárok, nem azért mert annyira jó ott, hanem mert így egy hónappal előbb tudok végezni. Erre azért van szükség, mert időközben felvettek az egyetemre és még ezzel a rövidítéssel is két hetet át fog lógni a két suli. A plusz órákért persze fizetni kell, $35 / óra, 35 órát kell venni a tárgy elvégzéséhez, ami egy kisebb vagyon lenne, de szerencsére néhány osztálytársam is jó ötletnek találta, így fejenkét „csak” $315 a 3 hét.

A clicktocall projekt is fut még, újabb és újabb ötletekkel állnak elő. Végre befejeztem a rendszer dokumentációját kicsit több mint 50 oldal lett. Az állandó állásomban kicsit belassult a munka, úgyhogy a főnök azt mondta elég ha csak két napot megyek. A költségeim viszont nem csökkentek, sőt … ezért bevállaltam egy-két felszolgáló műszakot, de aztán visszatért az élet a cégbe, úgyhogy nem kellett sokszor kimosni a pincér mellényt. Az üzlet fellendítése érdekében a főnök új üzleti szegmensek felé nyitott, vagy legalábbis tervbe vette és kire bízta volna a marketinget, ha nem rám 3 főből, pont 1/3 esélyem volt erre. A suliban éppen marketinget tanulunk, úgyhogy ez jól egybe is vágott. A kollégám már teljesen kifigurázott, hogy amikor a céghez kerültem linux kernelt fordítottam a T.rex firewallhoz, most meg Microsoft Publisherben csinálok szórólapot, meg Wordben körlevelet. Amit aztán pénteken száz példányban ki is nyomtattunk. Egy régi motoros külsős marketinges is segít, így tudtam valamit tanulni is nem csak egyedül bénázni. Most a weblapot kell átformálnom az új arculatra meg a tartalmat felfrissíteni. A régi arc aki csinálta perl-ben írta meg a dinamikus részeket, ami még nem lenne baj, de a kódot, meg a statikus részeket lusta volt szétszedni, úgyhogy egy rémálom az egész. Dobtam az ötletet, hogy én ezt rendbe rakjam, amúgy is kell egy tartalomkezelő rendszer az egyik kliensnek, úgyhogy két legyet egy csapásra. Sajna meg van kötve a kezem és mambo-t kell használni, de még mindig jobb mint más dokumentálatlan kódját hekkelni.

Vezetésből továbbra sem sikerült levizsgázni, pedig már megvolt a három a magyar igazság, de nem működött. Vicc, totál bénákat látok autóval szaladgálni a vizsgán meg a következőkért buktattak meg: túl sokat tolattam az y fordulónál, túl sokat tartottam benyomva a kuplungot amikor sebességbe is lehettem volna, bal kanyarnál belső sávba érkeztem (parkoltak a jobb szélsőben és a kereszteződésben lámpa volt tehát mögöttem csak az jöhetett aki szintén kanyarodott), egyszer nem ellenőriztem a holt teret (legalábbis nem fordítottam ki elég nyilvánvalóan 100 fokban a fejemet). Lehet nem ugyanabba a vizsgaközpontba kellene mindig próbálkoznom, úgyhogy legközelebb elmegyek egy messzi kerületbe, ahol sok indiai van, ha ott se sikerül, akkor eladom az autót.

Heti szabad óráim száma megugrott a közel nulláról 20-ra (beleértve a hétvégét), amit még mindig kevésnek érzek, de már belefér, hogy megnézzek 1-1 DVD-t a ház többi lakójával, vagy elmenjek velük partizni. Az első pár hónapban két Sydney szórakozóhelyet sem tudtam volna felsorolni ez a szám azóta jelentősen emelkedett és folyamatosan bővül. Bár pechemre a ház ivararánya megfordult, alig lézeng egy két lány és tele vagyunk pasikkal. De legalább tiszta és rendes arcok. Az írekkel elég jól össze spannoltam. Közösen főzünk meg mennek a kisebb nagyobb megmozdulások elég családias a hangulat, de sajna ők is lelépnek 2 héten belül. Közben meg a tulajdonos kitalálta, hogy eladja az ingatlant, úgyhogy lehet hogy 3 hónap múlva nekem is költöznöm kell, pedig már szinte hozzánőttem ehhez a házhoz. Bár még mindig van esély, hogy a vevő egybeesik azzal az ügynökséggel aki jelenleg bérli és tovább adja, akkor minden marad a régiben talán még javul is a helyzet, ki tudja ez még a jövő zenéje.

Egyik reggel arra ébredtem, hogy nem látok, pontosabban csak az orromig. Weather.com.au szerint relatív páratartalom 99% volt aztán délutánra lement 75-re, de a hőmérséklet mostanában 10 fok körül ingadozik, beszerelt fűtés szinte egyetlen ausztrál ingatlanban sincs, a hőszigetelés ebben a kecóban szinte zérus, így nagyjából ami kint az bent. Ha ez még nem lenne elég az eső 3 hétig esett szakadatlan (nem csak úgy tessék lássék hanem ömlött) és pár hete 30 éven belül a legrandább széllökésekkel fűszerezte meg az egészet. Az esernyőmet körülbelül harminc másodperc alatt tette totálkárosra. Mostanra végre csak minden második nap esik és akkor sem túl vészes. De már csak két hónap és ismét remek idő lesz újra 9 hónapig.

Épp pénzügyi év vége van és adóbevallást kell csinálnom, lévén hogy egyéni vállalkozó vagyok. Egyéb adminisztrációs ügyek mint új vízum igénylés, biztosítás hosszabbítást, az első egyetemi félév befizetését már lerendeztem, így 2008 szeptemberig nem rugdosnak ki az országból és a bankszámlám csak alig 13 ezer dollárral lett vékonyabb. Újév környékére keresek repjegyet, de már most $3000 az ára, úgyhogy valamit okoskodni kell majd.

  ¶ 21:28